Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Bácskai Vera: A polgári vagyon nagysága és szerkezete a XIX. század első felében

átlagösszegének csökkenése, melyet a gazdálkodói hagyatékok átlagösszegének esekély emelkedése kísér, valamint a kézművesek arányának csökkenése a legnagyobb, illetve növekedése a legkisebb hagyatékot örökítők között. A hagyatékok összértéke, illetve az. egy i'őre jutó átlagos összege követi a konjukturális, illetve inflációs hullámzásokat. Meredek felfelé ívelés tapasztalható a 1800-as évektől, amely a csúcspontját az 1810-es években éri cl; ezt csekély hanyatlás követi és csak az. 1840-es években észlelhető újból meredek felfeléfutás. Az 1840-es években az egy főre jutó vagyon nominális értéke körülbelül a kétszeresét teszi ki a 18. század utolsó évtizedében regisztráltnak és kb. másfélezer forinttal halad ja meg az. 1810-es évek csúcspontját. A hagyatékokat azonban egyre növekvő adósság terhelte: ennek összege a 18. század végén még csak az egész, hagyatéki értéknek kb. 5%-át tette ki; aránya a 19. század első évtizedeiben 13, az 1810-1820-as években 28, az 1830-as években 32 és végül az 1840-es években már 41%-ra emelkedett. Ennek megfelelően a hagyaték tiszta (az. adósságok levonása utáni) átlagos összegének görbéje eltérően alakult; a vizsgált korszak elejének és végének emelkedése jóval csekélyebb: az 1800-as évektől kezdődően csekély hullámzással 6100-6500 forint körül mozgott. A nominális érték növekedése az 1790-es évekhez képest mindössze 25% volt. A győri hagyatékokat terhelő adósság, mint látni fogjuk, messze elmaradt a soproniakétól, de a pesti adósságok arányát — amelyekről az 1830-as és 1840-es évekből rendelkezünk részleges adatokkal — az 1830-as években még felülmúlta. Ekkor Pesten az adósságok a hagyatéki összeg egynegyedét tették ki. Az. 1840-es években mindkét városban nagyjából azonosan alakult a hagyatékot terhelő adósságok aránya. Az adósságteher Győrött az egész vizsgál t korszakban — az 1810-es évek kivételével — a kereskedőknél és a kézműveseknél volt a legmagasabb: ugyanezt tapasztaljuk Sopronban és Pesten is, az utóbbiban azonban a kézművesek hagyatékát terhelő adósság aránya még az 1840-es években is meghaladta a kereskedőkét. A passzíva emelkedő aránya e keretekben azonban nem fellétlenül a növekvő eladósodás jele: legalább ilyen mértékben lehet a növekvő hitel igények és hitel kínálat mulatója is. Csak a hagyatékok behatóbb vizsgálata alapján lenne megállapítható, hogy Győrben melyik tendencia az erősebb. A vizsgált időszakban módosult az egyes foglalkozáscsoportok vagyoni hierarchiája. A kézműves hagyatékok átlagos összege a 19. század első évtizedében emelkedett a legmeredekebben, majd a második évtized hasonlóan meredek csökkenése után mozgása egybeesett az. összes hagyatéki állag görbéjével. Összesen a csúcsidőszakot kivéve mindig valamelyest az átlag alatt marad. A kereskedői tiszta hagyatékok összegének mozgása az iparosokéval ellentétes volt: amazok csúcspontja itt a mélyponttal esik egybe, és jóval meredekebb emelkedések (1810-es évek) és zuhanások után az 1840-es években éri el csúcspontját. A gazdálkodók hagyatéki összegének mozgása az 1790-1820-as években a kézművesekével azonos volt, összegükben azonban messze amazok mögött maradt. A csúcsértéket az 1830-as években érte el (ez időre esett egyébként a legkisebb népességnövekedés). A tiszta hagyatékok átlagösszegét tekintve a vizsgált időmetszetek többségében a kereskedők és fogadósok áll lak az élen. A 18. század végén őket harmadikkén t még a kézművesek követték: ezek a 1830-as, 1840-es években már a 4-5. helyre süllyedtek. Helyüket az értelmiségi-tisztviselő réteg csekély számú képviselője foglalta el. A kézművesek ré-