Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Z. Szabó László: A győri irodalom kistükre (részlet)

Én is megtisztellek, azért bátorkodom írni Versemet, és vajon kérded-e, hogy ki vagyok? Révai, kit Molnár buzgóbb kérése felunszolt, Hogy valamit merjek kezdeni útja nyomán. Még nálunk nagy könyvtárak s a régi magyarság kincsei és nyelvünk titkai ritka nevek. Külső bölcsektől hogy társalkodva tanulnám, Mit kezdett nyelvén hajdan is írni hazám . .. A kissé döcögős költői levélből kitűnt a szándék: ahhoz, hogy a magyarság méltó lehessen önmagához, elsőként nyelvét kell megbecsülni; olyanná tenni, mint a többi tudós nemzetek tették a sajátjukkal. Ebben a célkitűzésben bizonyára Bessenyei röpiratai adtak számára útmutatást. Ezt nemcsak az bizonyította, hogy ő adattatta ki a testőríró Jámbor szándékát éppen Győrött, azt a művet, amelyben egy „tudós társaság felállítását" követelte — e „tudós társaság" a később megalapított Magyar Tudományos Akadémia —, hanem észrevette, hogy azanyanyelv az egyedüli összekötőkapocs a haza fiai közt, s ez teremthet társadalmi egységet is. Ezért ostorozta a nyelvét lassan elfeledő nemességet: Bezzeg, ha az úrfi magyar inasával Magyarul szólt volna játékos társával, Ha hallgatott volna magyar nevelőre, Oda szólhatna most az igaz velőre. Szegény jobbágya is jobban szerethetné, Mert nyögő panaszát maga megérthetné, Melyet elmagyaráz, amiként akarja, A kevély tiszttartó, s mocskát eltakarja. Jobb atyja volna így nyavalygó népének, S mint vérszopó nadály, nem esnék bőrének. A társadalmi elnyomorodás, a nemes-jobbágy ellentét korán kapott hangot költészetében. A nyelvművelés egyik fontos területének tekintette — az irodalom támogatásán túl — a színházak megteremtését is: Fogj hozzá, míg lángol a tűz a nagyokban, A nyelv ízét így is neveljed azokban: Magyar játék-színnel rakd meg várasidat, Hódítsd oda hazatérő leányidat.