Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Z. Szabó László: A győri irodalom kistükre (részlet)

Nem köll az ebéded - olyakra fakadtál, Ételt, italt, ruhát ad: olyra akadtál „Fogják a lovakat gyorsan!" kiáltották, Együtt pártosoddal tőlem elszakadtál. A válás után a gazdaságot kedvelő apa és a gyermekkor elején levő fiú egyedül maradt. Ped ig most lett volna szükség az asszonyi kézre, az asszonyi segítségre. Persze, változtatni a helyzeten nem lehetett. A fiatal Amadé mellé nevelő került, majd amikor elkövetkezett az iskolába lépés ideje, a győri gimnáziumnak lett a tanítványa. Az iskola ránk maradt hiányos katalógusai így őrzi nevét: LadislausL. B. Amadé Jaurinensis. Itt végezte a syntaxista osztályt és a retorikait, majd innét távozott Nagyszombatba, ahol baecalaureatusi fokozatot n\ ert, majd 1725-ben a grazi egyetemre, ahol a filozófia doktora lett. Diákkora — amelynek jelentős része Győrött telt el — egyrészt megszerettette vele a várost, másrészt túlzott nagy szabadsaga lévén, könnyelmű és hirtelen lobbanó szenvedőlyüvé változtatta természetét. Hogy nem önszántától kellett távoznia a győri iskolából, hanem valami csiny miatt, azt nagybátyjának apjához szóló, a fiút mentegető levele bizonyítja: „...László öcsém frissen vagyon: ha valamibe tálát volna is vétkezni, ne szegény jó Öcsém Uramnak, hanem az Ifjúságának kell tulajdonítani..." Tanulmányának befejezése után élete hányatott lelt. Megpróbált a legfelsőbb körökben megkapaszkodni, de könnyelműsége, állandó pénzzavarai miatt ez nem sikerült. Maradt hál a jól kiterveli házasság. A gazdag Orczy-család lett a kiszemelt. Nagy parádéval készülődött rá. Az esküvőt követően Pestről „húsz. lovasokkal, dobosokkal, trombitásokkal indult" apja látogatására, s az volt az óhajtása, hogy apja tárogalósokkal várja Győrött, ő pedig tisztelete jeléül fiatal feleségével együtt „egynéhány csokor tulipánnyal kedveskedik". De a nagy parádé nem tartott sokáig. Elillant, mint minden a kezéből. Felesége hirtelen halála után újjabb próbálkozásként katonának állt. Megható levélben búcsúzott apjától, bocsánatáén és természetesen pénzért esedezve. Gyülekezőhelyére, Sopronba indult. Egy későbbi terjedelmes versében a katonaélet csillogását így idézte meg: Cifra ezer gombos huszárjaim voltak, Akik a verbunkon előttem táncoltak, Pillantásomra is éberen vigyáztak, Kién pirulása nem is volt orcámnak. Kinek-kinek kard volt s tarsoly az oldalán, Bogláros pantallér lódinggal a vállán, Ezekre függesztett karabély a hátán, Félarasznyi hosszú sarkantyú csizmáján.