Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)
Tanulmányok - Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története (részlet)
Hogy a vár visszavétele után eltelt másfél észázad során mégsem szól a leveles tárról a jegyzőkönyvek változatos tárgyú szövege, talán éppen az elhelyezési probléma megöldoltságában találja magyarázatát. Az akkori köztudat elkönyvelte, hogy az archívum biztonságos, jó helyen van s miután használata abban az időszakban még nem támasztott különösebb követelményeket a kezelő notárius-sal szemben, a tanács feleslegesnek tartotta a vele való foglalkozást. Bár könyv- és iratanyag a jegyző tehermentesítésére már korán (valószínűleg a XV. században) kialakult városi kancellária egyre szaporodó munkája és a városigazgatási ügykörök további szélesedése folytán —különösen a szabad királyi rangra emelés, vagyis 1743 óla — már eléggé sokrétű volt. Erre mutat az archívumot említő első adat is, mely 1748-ban taxalivc sorolja fel a Richter János Ádám városi camerarius-nál felhalmozott, de a leveles tárba tartozó iratokat. A feljegyzés szerint az alábbi iratfajták kerüllek ezúttal vissza rendeltetési helyükre: 1. peres ügyekkel kapcsolatos ítéletek, idéző és kiküldetési levelek, tanúságtétclck, 2. becsüs-és bizonyságlevelck, 3. elismervények, 4. szer-lajstromok, 5. a felkelő katonaság névjegyzékei, 6. nyugtatványok, 7. a város területén levő hidak kimutatásai, 8. a hidak és töltések felülvizsgálatáról felvett jegyzőkönyvek másolatai és 9: a város főútvonalainak részletes jegyzékei. 5 ' Győr város levéltárának nyomon követhető, összefüggően rekonstruálható története ezzel az 1748. évi sommás összeírással kezdődik. Öt évvel a káptalani földesuraság alól történt felszabadulása és régi városi jogainak visszaszerzése után természetes dolog, hogy a város felméri a visszaszerzett jogainak biztosítására felhasználható levéltári anyagot és ennek rendbeszedéséről és nyilvántartásáról csakhamar szakszerűen gondoskodni kíván. De az az alább részletesen ismertetendő huzavona, mely az önálló városi levéltárosi állás és így a levéltár mintegy önálló városi hivatalként történő megszevezése körül most megindul és mint a városi levéltártörténet első fejezete csaknem egy teljes évszázadon át tartani fog, már nem természetes: függvénye és jellemző kifejezője részint a kor levéltárszemléletének, egyfelől az idegen abszolutista Habsburg hatalom és az autonómiára törekvő hazai városok, másfelől pedig e városokon belül a polgárság egyes rétegei között egyre inkább kiélesedő ellentéteknek. A XVIII. század levéllárszemlélele ugyanis a levéltárakat —köztudomás szerint— általában nem történeti források tárának, hanem a nagyon is eleven politikai, gazdasági, jogi érdekek védelmében felhasználható fegyvertárnak tekintette. A magyarországi törvényhatóságok jogait az abszolutista államhatalom javára lehetőleg minél inkább korlátozni akaró bécsi udvar tehát a XVIII. század közepétől kezdve az e jogok dokumentumait őrző törvényhatósági levéltárak felett minél hatékonyabb ellenőrzést óhajtolt gyakorolni, s az 50-es évektől kezdve állandóan sürgette és erőltette a levéltárak gyors rendezését. A törvényhatóságok: megyék és városok azonban —bár jól láthatták, hogy a rendezett levéltár objektíve saját érdekeik hathatósabb védelmét is elősegítheti — az ilyen sürgetésekre részint elodázó választ adtak, részint — mint például Győr városa — a levéltár rendezését, önálló függetlenített levéllárnoki állás megszervezésével kívánták összekapcsolni. A vonakodás, illetve külön bizalmi állás megszervezésének igénye különböző okokból származott: megyék nemessége attól félt, hogy a levéltárak rendezése révén az udvar betekintést nyer az olt őrzött feudális birtokjogok már rendkívül bonyolulttá, és éppen ezért sokszor igen bizonytalanná váll szövevénybe, és ennek révén a nemességet létalapjaiban támadhatja meg. A városi magisztrátusok többek közölt atlól is tartottak, hogy a rendezett és áttekinthető levéltárak révén a városi gazdálkodási a XVII. század
