Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)
Tanulmányok - Grábics Frigyes: Művelődés Győrött a
Pontosan illeszkedett a kálváriaépítés, a jó halálra készülés köréhez a jezsuita Taxoni János A Kálvária Hegynek Szentsége c. leíró — elmélkedő könyve (1739), aminthogy sajátosan rendi célkitűzése volt Pordányi András ill. Sárvári István műveinek a ferences rendtartomány ill. a harmadrend ismertetésével (1749,1770). Nyilván valós eszmei, illetőleg ízlési igényekre felelt néhány 17. századi mű újrakiadása: Pázmány: Nyolc okok (1753), Lippai: Posoni kert (1753), Gyöngyösi: Palinódia (1748), Bod: Szent írás értelmére vezérlő magyar leksikon (1746). Friss művek voltak, de nyers vitatkozó modorukkal az előző századot idézték Padányi Bíró Mártonéi (1749, 1750, 1756, stb.). Egy-egy esetlegesen felbukkanó mű, mint a régi magyar krónikák, vagy egy Esterházy-Rákóczi-levelezéskötet távolabbi összefüggéseit még nyomozni kell. Ezekkel szemben pontosan illeszthetők a korba a pietisták vallásos- és orvosi, részben említett művei. És ide kapcsolódik, a pietisták köréhez, amit az 1731 -tői 1737-ig itt működő Fábri Gergely említ naplójában. 1733-ban 600 példányban kinyomtatták Ács Mihály Arany lánc című imakönyvét, a biztonság kedvéért az 1726. évi lőcsei kiadás címlapjával, a következő évben a Zengedező mennyei kart, sőt említ Fábri további megtévesztő impresszummal ellátott győri kiadványokat is. Az állítás hitelét nincs okunk kétségbe vonni, hasonlók nem példátlanok a kor sajtótörténetében. 27 * Fontos tevékenysége és jó üzlete volt a Streibig-nyomdának a naptárkiadás, bőven pereskedett is a konkurrenciával. Sikerrel, érvényt szerzett korábbi engedélyének, így 1728-tól német és latin, 1749-től pedig magyar naptárakat is adott ki. Az. egyes naptárak között lényeges különbségek voltak: nyilván a latin, a német és a magyar más-más közönségre számított. A sokezres példányszámok mindenesetre azt mutatták, hogy a szerkesztők eltalálták az igényeket. Az egyes nyelvi változatok közötti lényeges különbségek azt is jelentik, hogy külön-külön kell értékelni őket. A német változatra régtől van egy erősen elmarasztaló minősítés, újabban a magyar változatra inkább az elismerés járja. A kötelező jövendőmondások, bohóságok, esetenként Ízléstelenségek mellé azért az is hozzátartozik, hogy ezekből vette a Nagyidai cigányok és a Jóka ördöge az alapanyagát. (Amiben azért az sem érdektelen, hogy ezek a naptárak ott voltak a debreceni vásáron.) A naptárszerkesztők azt is észrevették, hogy a hazai történeteknek megvan a keleté. A fordított szövegeknél érzékelhető az ízes magyar nyelvre törekvés és nem hiányzott —persze áttételesen — némi társadalombíráló él sem. A naptár karakterét a legújabb kutatás Összekapcsolja a városi protestáns értelmiség közreműködésével és itt különösen szóra érdemes Torkos József, aki például az 1749. évi latin naptárban áttekintést ad „A Magyarországon belül és főként kívül élő magyarokról". Valójában a magyar nyelvjárásokat ismerteti (említi például a rábaközit), és ennek során sorra veszi mindazokat a népeket és nyelveket, a komitól a finnig, amelyeket ma is mint nyelvrokonokat tartunk nyilván. Mindezt egy emberöltővel Sajnovics és Gyarmati úttörőnek tekintett munkásága előtt. Megemlítendő, hogy Torkos a német egyetemeken ez időtájt már meglehetősen általános, itthon figyelmen kívül hagyott felfogást adta közre. Azért a teljességhez az is hozzátartozik, hogy Torkos leírta, Sajnovics és Gyarmati pedig bizonyította a nyelvrokonságol. * A könyvkultúra részeként lényeges, hogy a könyvborítások, díszítések vizsgálata a győri könyvkötészetet az országos élvonalba sorolja. Könyvtárak kalendáriumai, bibliái, a folyamatos feljegyzés könyvei, a céhszabályok gondos, gyakran díszes kötetei győri
