Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Gecsényi Lajos: Győr kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a XVII..században

Mezes István 40(1), Tolnay János deák 30, Horváth György 16, Maróti Gáspár 8, Alapy Balázs 26 („maga vagion 26 eztendeie hog it Giorott tözser kenieret esze"), Patonai Imre 14, Tóth János 20, Szentmártoni Benedek 20, Csikós Mihály 10, Szalay Mihály 16, Mérő János 20, nemes Sáffár Demeter Mosón megye táblabírája 40 éve — majd valamennyien kora ifjúságuktól — űzték a nehéz mesterséget. Néhányan azt is elmondták, hogy honnan jöttek a városba. Maróti Gáspár 1613 táján Laskoról, Nagy Péter Lángról (Fejér megye) 1626-ban jött, de utóbbi már 1594 előtt is hajtott ide marhát. Balog János „Bocskai hadátul fogva" tőzsérkedett itt, Szép Imre „Koppány tartományban Várongon" (Tolna megye), Nyék Márton Fogszabadin (Somogy megye) lakott és felköltözése előtt mindkettő onnan kereskedett. A győrieknek a bécsi kereskedők és az alföldiek közötti összekötő szerepébe enged szerény bepillantást egy az 1640-es években folyt adóssági ügy. A nürnbergi kereskedők bécsi lerakatának ismert tagja Andreas Dürnperger, aki sok éven át szállította Bécsbe a dél-német városok textiláruit, 1633-ban 570 tallér értékben adóslevelet vett át a győri Szóvá ti Nagy Mátétól, aki ezzel a pápai Mátyás deák, a bölcskei Fodor Mihály ésmadocsai Hencsei János adósságainak behajtását vállalta magára.

11

' 1642 decemberében viszont Szováti Nagy a győri városi tanács előtt pert indított az adósságok miatt Héricsei és Fodor kezese Veszprémi György („in Rossne Patai") ellen.

12) Az elhúzódó ügyben, melynek kiinduló pont ját a Dürnperger által fizetett előleg és az adósai által két töröktől vásárolt szarvasmarha árának késedelmes kiegyenlítése képezte, tolnai (Csapó Péter, Szabó Máté, Ilaki Péter), bölcskei (Latos Balázs), madocsai (Szerémi Péter, Benich Mátyáslakosokat hallgattak meglanúkénl. Kiderült, hogy Hencsei és Fodor bár előleget vettek fel marhavásárlásra, a törököknek nem fizették ki a vételárat s ezért azok elfogatták őket. Az ítélet kötelezte a kezest a pénz Szováti Nagynak történő megfizetésére és a madocsai bírót felhívta a pénz előteremtésére, Győrbe való megküldésére. Ezzel feloldotta a dunanielléki kereskedőkre a tartozás miatt kimondott árestálást(„csigi uttiok leöl szabadul az alfeöldi embereknek...") azaz azt a lehetőséget, hogy a győri Szováti bárkit elfogathasson közülük Hencsei és Fodor tartozása miatt. Szováti Nagy azonban maga is nehézségekbe keveredett, mert két évvel későbbi adat szerint Dürnperger még mindig nem jutott a pénzéhez s ekkor Lendvay János harmincadost hatalmazta fel a már 1000 tallérra gyarapodott összeg behajtására.

1

' * Dürnpergcrnek 1636szeptemberében Bécsben Mézes Tamás és Salamon András győri polgárok is adóslevelet adtak 600 ezüst tallér készpénzről és 400 ezüst tallérról, melyet a nürnbergi a harmincadon tett le értük. A 400 tallér fejében Salamon a későbbiekben átadta 60 gulyabarmát, Mézes pedig vállalta azok tartását saját legelőjén nindaddig, míg Dürnperger ugy akarja. A 600 tallér biztosítékaként Salamon egy bizonyos birtokrészét, Mézes pedig a győri házat adta fedezetül. A fentebb említett árestálás, a szokásjog, melynek alapján adós helyett a vele egy vidékről származó valamennyi kereskedő áru ját, pénzét lefoglalhatták, őt magát letartóztathatták, a győriek félelmetes fegyvere volt, mellyel a hódoltsági kereskedőknek kiadott pénzük behajtását próbálták biztosítani. Természetesen más városok kereskedői — például a bécsiek — ugyanígy éltek alkalmanként ezzel a lehetőséggel a győriekkel szemben. Esztcrházy Miklós nádor 1632 április 7-én Kismartonban kelt leiratában komolyan figyelmeztette a győri városbírót arra, hogy ne éljenek vissza az árestálással, („Ugi adgiak értésünkre Giöri biro hogi nagi zabadsagot tartatok az t\v varastokban magatoknak az