Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)

VÁLOGATÁS A SZÍNHÁZZAL KAPCSOLATOS FORRÁSOKBÓL; JELENTÉSEK, ISMERTETÉSEK, SZÍNIKRITIKÁK, MŰBÍRÁLATOK:

szórakoztatta a színház elég nagyszámú közönségét művészi játékával. Műsorában mindig azt nyújtja, ami a legművészibb, ami nemcsak szórakoztat, de tanít, int és elmélyít is. Pénteken este Kodolányi országos hírű színművét, a Földindulást hozta színre kitűnő rendezésben és előadásban. Bánky társulata elsőrangú erőkből áll, műsora a legmagasabb igényeket is kielégíti, így minden támogatást megérdemel. Dunántúli Hírlap 1940. jún. 22. 4. p. 59. Vitéz Jakabffy Dezső zenés stagione társulatának műsoráról ismertető és a cseretársulati rendszert értékelő, bíráló, elemző írás Januárban nem lesz színtársulatunk A V. Jakabffy-társulat rövidesen befejezi győri vendégjátékát, Székesfehérvárra utazik s miután a beígért prózai társu la t januárra más megbízatást kapott, Győr színház nélkül marad. Annyiban érinti ez a színházlátogató közönséget, hogy a prózát, amitől annyira elszokott, nem kedvelheti meg, mint az operettet. Pedig általános volt a felfogás, tingli­­tangli operettet nem nézek meg, ezért nem ülök be a színházba, rettegnek, mert nem tudja bebizonyítani, hogy ha neki az operett, az opera nem volt kedves, nem lesz az, főképen nem lesz az, a próza sem. Hogy ennek ellenére mégis agitál a színház ellen?! Érthető, ők azok a színházi bennfentesek, akik minden színésznővel pertu vannak, akiknek a direktor és a színészek bensőséges barátai, csak épen az még a baj, hogy egyszer sem voltak a színház ajtaján belül. Na ez természetes, most nem, majd ha jön a prózai társulat. Annak ellenére, hogy előlegezzük — némi kis malíciával — a bizalmat, csak annyit szögezünk le: kutyából nem lesz szalonna, ezekből a pénzes »irodalmárokból« sohasem lesz színházlátogató. Sem akkor, ha operettet, sem akkor, ha prózát játszanék. De hiányoznak ők hangversenyekről, operaestekről, irodalmi estekről, szóval mindenhonnan, ahol a kultúra mellett bizonyítékot s talán egy kis áldozatot kell hozni. így néznek ki a »prózaimádók«. Tavaly, illetve az elmúlt évad prózai szakaszán kongott a színház az ürességtől, ezek a kávéházi és irodalmi kritikusok, illetve intrikusok ászért sem engedtek elveikből s megint — elfelejtették átlépni a színház küszöbét. Pedig Shakespeare hívta őket, pedig a magyar irodalom gyöngyei csábítgatták őket, még sem engedték magukat befolyásolni. Az idén az más! Most ki — a felsősök vizsgaelőadásán statisztálva fedezte fel a nagyhatalmú színházi szakember, Bárdos Artúr. Első sikerét 17 évesen (1924) aratta a Darázsfészek című darabban, ezt követően megfordult szinte valamennyi fővárosi színházban. Derűs megjelenésével, kellemes énekhangjával, kedves humorával kezdetben naiva­­ként, később bölcs, idős hölgyek megformálásával aratott sikereket. 1945-ben eltiltották a szerepléstől, de hamarosan újra játszhatott. Az 1956-os forradalom idején férjével, a neves színműíró Békeffi Istvánnal el­hagyták az országot, nem politikai okokból, hanem mert kilátástalannak érezték helyzetüket. Férje kül­földön is jól boldogult, feleségét azonban nem hagyta a színpadon érvényesülni, holott alkalom lett volna rá. Tizennyolc év távoliét után tértek végleg haza, a színésznő 1977-től közel másfél évtizeden át a Thália Színház társulatának volt a tagja. A kezdetben naiva szerepekben sütkérező Turay Ida olyan filmsikerek­nek volt részese, mint az Ez a villa eladó, a Pesti mese, A kölcsönkért kastély, az Egy szoknya, egy nadrág, a Janika (amit férje kifejezetten az ő számára írt), a Déryné, a Csínom Palkó, az Állami Áruház, vagy ép­pen a Te rongyos élet. A közönségkedvenc művésznő, akit mindenki csak Dusikának szólított, 1987-ben érdemes művész kitüntetést kapott. 1997. június 2-án egy budapesti kórházban halt meg. 338

Next

/
Thumbnails
Contents