Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
A GYŐRI MAGYAR SZÍNÉSZET MEGERŐSÖDÉSE
1886-ban lett először társulati igazgató, amikor Sopronban megalakította első önálló színészgruppját. Sopronban a színészet fejlődése általa, majd 1894-től utódja Komjáthy Jánosnak235 köszönhetően kezdődött el. Már 1886-tól folyamatosan fellépett Győrben is, ingázva a két szomszédvár között, attól függetlenül, hogy ebben az évben a két színi állomást a Pozsonyi színikerülethez csatolták.236 1892-től viszont önállósult a két város és a Sopron—győri kerület élére Somogyi Károlyt nevezték ki. Ugyanebben az évben vállalta el a szegedi színház vezetését is. Közben pedig Pécsett 1887 áprilisában felépítette az első kőszínház bezárását követően a város nyári faszínkörét. A saját költségén emelt, 1000 főt befogadó arénában kilenc évig tartottak az előadások, egészen az új, s impozáns színházpalota átadásáig.237 Rendkívül mozgalmas volt tehát a negyvenes éveiben járó színigazgató színi pályája ebben az időszakban, s fáradhatatlanul járta végig, főleg a dunántúli állomáshelyeket. Mindenhol szívesen fogadták, mert igényes, színvonalas társulatokat szervezett és naprakészen igazodott az új művészeti áramlatokhoz. Művészeti törekvései Segítette ebben kiváló kapcsolatrendszere a fővárosi színházakkal és művészekkel. így Blaha, Euj^a, Jászai Mari, Eatahár Endre és Odry LeheP38 gyakran léptek fel a színigazgató vidéki játszóhelyein. Repertoárja is a fővárosi színházak műsorrendjét követte, elsősorban a Vígszínház és a Népszínházra hagyatkozva.239 Ezért az általa vezetett vidéki játékszínek is bekapcsolódhattak az országos színikultúra vérkeringésébe. Somogyi igen igényes társulataival a klasszikus művek, színvonalasabb népszínművek és operettek 235 Komjáthy János (Pázmánd, 1865. március 15. — Kistarcsa, 1949. szeptember 11.Pl) színész, színigazgató. 1884 áprilisában kezdte színészi pályafutását Mándoky Béla társulatában. 1886-ban Bács Károlynál, 1889 és 1891 között Krecsányi Ignácnál játszott, ahol hősszerelmeseket alakított és drámai színészként működött. Sikeres igazgató volt Győrött, Debrecenben, Kassán és Brassóban is. Krecsányi után 1913. október 23-án ő lett a Buda-temesvári színház igazgatója 1915 júniusi lemondásáig. 1917. április l-jén megbízást kapott, hogy az Első Magyar Frontszínház élére álljon. 1919. szeptember 24. és 1921 július között a Várszínház igazgatója volt. 1926-ban letelepedett Kistarcsán.Pl 1933-34-ben tagja volt az Új Színpadnak. Az Országos Színészegyesület tanácsosaként is dolgozott. Szigorú színigazgató hírében állt. 236 Koltai 1890. 107. 237 Márfi 1995. b. 9-25. 238 Pacséri Odry Lehel (Nemesmilitics, 1837. november 30. - Arad, 1920. február 5.) magyar operaénekes (bariton), operarendező. Odry Árpád apja. A Nemzeti Színháznál nem tudván értékesíteni tehetségét, a kolozsvári színházhoz szerződött, melynek 1865-től 1869-ig kedveltje volt, szólistaként lépett színre. Ekkor ismét a Nemzeti Színház operájához tért vissza, ahol rokonszenves hangjával és alakító tehetségével rövid idő alatt első szerepekben tűnt ki és a magyar dalművészet egyik legjelesebb képviselője lett. 1872-ben elhagyta a Nemzeti Színházat és csak egy évi külföldi távoliét után tért oda vissza. A Hamletben lépett fel újra, melyet a Bolygó Hollandi, Brankovics György (melynek címszerepét Erkel Ferenc Odrynak írta), a Mignonban Lothario szerepe, a Sába királynőben Salamon király és más erőteljes alakításai követtek. Erkel valamennyi operájának bariton szerepét énekelte. 1876-ban új szerződésre lépett a Nemzed Színházzal és időközben a dalműrendező Böhm elhalálozván, Odry vette át e tisztséget. Közreműködött az írók és művészek társaságának létesítése és fennállása körül; annak ünnepélyein folyton tevékeny részt vett. 1895-ben nyugdíjazták. Drámaírással is foglalkozott: népszínműveket és vígjátékokat írt (Piros Panna, A fehér páva, A virágasszony leánya). 239 Márfi 2003. CD ROM 66
