Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)

A GYŐRI MAGYAR SZÍNÉSZET MEGERŐSÖDÉSE

„leírhatatlan édes érmések futkostak végig rajtam, el legbüszkébb ember én voltam akkor a fold ke­rekén! Es a legboldogabb. Rólam beszéltek az emberek! Dicsértek, néztek, és az öreg vak áldott. Ereztem, hogy — szereplek... ”146 Győrbe visszakerülve az orsolyitáknál járt iskolába, de az otthoni ínséges körülmények miatt igen korán cselédsorsra jutott.147 E polgárcsaládoknál érték első könyvélményei és ekkor kezdődött a Petőfi költészete iránti rajongása is. „Das kind hat talent” Még nincs tízéves, amikor pajtásai előtt ösztönösen is játszik, szerepel, de az egyik vizsgán az orsolyitáknál az elnöklő Simor János győri püspök elismerő szavait is kivívta egy szavalata nyomán: „Das Kind hat Talent”, azaz „a gyerek tehetséges”.148 S ezen elis­merés és felismerés súlya mindvégig elkísérte, bár otthon nem figyeltek fel tehetségére, s nagyon szigorúan tartották. Azonban a győri apácák segítségével elhagyva a szülői házat Bécsben cselédeskedett, majd 14 évesen Pesten a „Fekete Macskához” címzett fogadóban, mint kiszolgálónő dolgozott. Innen kelt vándorútra egy bűvészházaspárral, akikkel egész Csehországot bebarangolta.149 Gyakran maga is fellépett, mint „lábatlan nő” és „csodapók”. S 16 éves volt, mikor az 1866-os osztrák—porosz háború idején, mint markotányosnő a königgrátzi csata sebesültjein próbált meg segíteni. (Később hasonló önfeláldozással az első világháború sebesültjei között is megjelent és ott és úgy segített, ahogy tudott.) Érdemeiért 300 forint végkielégítést kapott a császárváros­ban, s visszatért Győrbe, de már azzal a szándékkal, hogy minden körülmények között színésznő lesz. Innen Molnár György budai Népszínházához150 151 szerződött, ahol első fér­jével, Kassai VidorraP51 is megismerkedett. Még a szakirodalom sem említi meg a kezdő színésznő győri fellépéseit, pedig talán sikeresebbek voltak ezek a vendégjátékok, mint a fehérvári szerepvállalások. Leveleskönyve viszont tartalmazza azt 18 Győrben író­dott levelet, amit az akkor még vőlegény Kassai Vidorhoz címzett, s ebben számos uta-146 Márfi 2001. b. 51. 147 Márfi 2001. b. 51. 148 Márfi 2001. b. 51. 149 Kárpáti 1957. 198. 150 Csiffáry (szerk.) 2000. 76.. 151 Kassai Vidor (eredeti neve: Kossitzki Vidor) (Gyála, 1840. február 16. - Vác, 1928. július 30.) magyar színész. Jászai Mari férje. A Budai Népszínházban, Molnár György társulatában indult pályája, először még csak kórus tag volt, később már színdarabokban is játszott. 1864 és 1867 között vidéki társulatoknál lépett fel, 1864-ben Szabadkán, 1865-ben Pécsett, 1866—1867 között pe­dig Sopronban, Pécsett és Kaposváron. 1867-ben újra visszatért a Budai Népszínházba. Itt figyelt fel a 17 éves Jászai Marira.!2! 1869-ben házasságot kötöttek, két év házasság után elváltak. Jászai Marival együtt szerződött 1869-ben Kolozsvárra, a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz, de csak ő maradt itt 1880-ig. Köz­ben, 1872-ben az István téri Színházban lépett fel, majd Arad, 1873-tól Losonc és Rozsnyó voltak az ál­lomásai. 1878-ban járt Svájcban, Londonban és Párizsban. 1880 és 1898 között a pes­ti Népszínházban játszott. Emlékezetes szerepe Gonosz Pista megformálása volt Tóth Ede: A falu rosz­­sza című népszínművében. 1899-ben nyugdíjba vonult, haláláig Vácon élt. Több mint negyven pályatársá­ról festett portrét. 45

Next

/
Thumbnails
Contents