Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
BACH-KORSZAK, THEATER ORDNUNG ÉS A PASSZÍV ELLENÁLLÁS IDŐSZAKA
párti és germanizáló törekvésekkel is vádolták a vezetést. Ennek a mozgalomnak az élén természetesen Kovács Pál állt. Sérelmezték azt is, hogy a színházban sem a Szózatot, sem a Rákóczi indulót nem lehet elénekelni, illetve eljátszani.85 Visszatérve Kotzky igazgatóra, nála különösen értékelte a város vezetése a magas képzettséget, ugyanis tanulmányait a prágai egyetemen végezte.86 Mindezek ellenére Kotzky győri vendégszereplését nem kísérte szerencse. Ugyanis évadát április derekán kezdte, de nem tudta befejezni, mert július 2-án bizonyos kudarcok és érdektelenség miatt megszakította a szezont és elhagyta a várost. Pedig Kotzky igyekezett Kottaun repertoárját lemásolni, így a Verdi-operák és Suppé87 dalművei mellett társulata előadta a Faustot, sőt a Hamletet is. S hogy a magyar közönséget is becsalja az Arénába, a Pinyédi búcsú című művet is műsorra tűzte.88 A már említett jeles, korabeli lap, a Hölgyfutár szerint az igazgató szégyenteljesen megbukott Győrben. A német színészek és a szimpatizánsok is megijedtek, mert a városvezetés nem bontotta fel Kotzky szerződését, így nem lehetett másnak kiadni a színházat. S Győr ekkor a téli évadban színészet nélkül maradt, sem német, sem magyar társulat nem tölthette ki a színi szezont. A németek e kudarc után nem mertek Győrbe jönni, a magyaroknak meg csak a következő évre ígértek fellépési lehetőséget.89 A kudarc után Mégis akadt német színigazgató, aki e fiaskót követően 1855-ban megpályázta a győri tavaszi-nyári idényt. Jelesül Pressing Joseph Francz volt az, aki a baljós előjelek ellenére vállalta a német színészet kontinuitását. Bátorságát szerencse kísérte, mert március 17-től szeptember 16-ig minden különösebb gond nélkül végig tudta játszani a szezont. Mindettől függedenül innentől kezdve soha nem kapta meg német társulat egyszerre a két szezont, sőt Kotzky bukását követően „csak” a nyári idényre voltak jogosultak. Mindenesetre Pressing a sikeres győri szereplést követően Nagykanizsán adott műsort, s ennek sikere után újból megpályázta a következő, 1856-os győri szezont. Amit el is nyert, s az első időszakban a bécsi Stadtoper táncosait is felléptette Győrben, a beszámolók szerint sikerrel. Többnyire vígjátékokat, énekes bohózatokat játszottak ekkor, de olyan színvonalon, hogy ezekről az adaptációkról többször is beszámolt a jeles bécsi színházi lap, a Theaterzeitung is.90 Azt pedig különösen értékelték, hogy a császár, Ferenc József születésnapját is megtartotta társulatával. Az osztrákok és németek számára jeles alkalomkor a közönséggel közösen elénekelték a Gott 85 Koltai 1890. 49. 88 Koltai 1890. 33. 87 Franz von Suppé (néha Suppé néven említik; teljes eredeti neve Francesco Ezechiele Ermenegildo Cavaliere Suppé Demelli; Spalato (ma: Split), Dalmácia, 1819. április 18. — Bécs, 1895. május 21.) osztrák zeneszerző, karmester. Zenei hagyatéka több mint 200 színpadi műből áll, főleg operettekből. Máig népszerű művei egy-egy nyitány a Költő és paraszt, illetve a Könnyűlovasság című műveihez. Boccaccio című operettjét német nyelvű színpadokon ma is gyakran játsszák. 88 Lám 1937. 212-219. w Koltai 1890. 33. 90 Lám 1937. 221-222. 32
