Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)

VÁLOGATÁS A SZÍNHÁZZAL KAPCSOLATOS FORRÁSOKBÓL; JELENTÉSEK, ISMERTETÉSEK, SZÍNIKRITIKÁK, MŰBÍRÁLATOK:

Azt hiszem, nem veszik rossz néven s szerénytelenségnek, ha most az egyszer itt a színpadon én próbálkozom meg rendelkezni. Összes rendelkezéseim abban merülnek ki, hogy ne húzzák még fel a kortinát; maradjunk magunkban, játsszuk végig drámánk utolsó jelenetét, mely dráma középfajú, nevetéssel, sírással vegyest. Nos, én is szerepelni akarok ezen darabban s magamra vállalom egy állomás felvigyázó szerepét. El akarom pedig játszani több szeretettel, mint hivatottsággal, több őszinteséggel, mint színészképességgel. Tehát játszunk állomásosdit. Megállítom tisztemből folyólag a vonatot ez állomáson, mely berobogott tele színészszereplővel. Egy leszálló is van, ki hosszú út után fáradtan lép ki az állomásra, melyen megnyugodni akar. Letörli könnyeit, fátyolos szemekkel néz útitársai után, kik itt hagyják, sajnálva 35 év mosolyának s keservének osztályosát, ki fájó szívvel mondja a költővel:

„Hogy én lelépek a színpadról,

Szívem nagyon-nagyon beteg.

Isten veled regényes élet,

Világot jelentődeszkák, Isten veletek.”

Ha őszinte a könny, mely a Búcsúzó szeméből kiszökik, elhiszem, hogy őszinte ez a Búcsúzó színésznél. Ha mély a fájdalom, melynek túláradó mértékét mutatja e kicsorduló könny, nincs mélyebb, mint a színésznél, ki 35 év jó és balsorsában, sírása s nevetése közt szövődött köteléket akarja széttépni. A lélek felét kívánja áldozatul az oltárra, melyen már egy egész élet ábrándjai, ideáljai égtek el. Nos, Nagyságos Asszonyom! Ne haragudjék, hogy megállítottam a vonatot, hisz tudtam, hogy ki akar szállani. Jegyének érvénye lejárt, megújítani nem lehet. De legyen meggyőződve, hogy a nyugalomnak nevezett ez állomáson szeretet fogadja s az a jutalom, mely megilled azt, ki 35 éven át mások szórakoztatására szolgált. E békés, az elmúlt 35 év küzdelmeit, baját, könnyeit feledtető nyugalom fogadja Nagyságodat megbékélt, az utazás végének örülő lélekkel s letörölve a Búcsú könnyeit, engedje útjára a vonatot pályatársaival, kik szeretettel intenek Búcsút az itt hagyott felé.

Itt maradunk ketten, én, az állomás felvigyázó, s Ön, Nagyságos Asszonyom, a kiszálló magányos utas, kit azzal köszöntök: Isten hozta nyugalmas fészkünkbe s adjon az Isten a jól megérdemelt penzióban boldog, megelégedett napokat.

Az éljenzéssel ki sért beszéd után a meghatott színésznőt pályatársai és a közönség köréből ajándékokkal lepték meg, A jubiláns ünnepség második fejezete az Aranyember előadása volt, amelyben P. Laky Eugénia Brazovicsné szerepét játszotta. Ez alkalommal a közönség hosszantartó lelkes tapssal járult az ünnepléshez.

Győri Hírlap 1914. április 10. 3. oldal. 85. szám

310