Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
VÁLOGATÁS A SZÍNHÁZZAL KAPCSOLATOS FORRÁSOKBÓL; JELENTÉSEK, ISMERTETÉSEK, SZÍNIKRITIKÁK, MŰBÍRÁLATOK:
1 És mégis búcsúzni is dicsérni is akarok? Búcsúzni, hogy nekem fájjon a válás, dicsérni, hogy azoknak, akik irigykedő szemmel mindig csak gáncsokat kerestek ott, ahol dicséretet is lehetett bővében találni. Furcsa pálya az ilyen vándorszínész pálya. Városból városba dobja papját a hivatás; — jó ismerős, bizalmas barát lesz itt is, ott is, bensőbb kapocs, igazi érzelem nélkül; — szeretik ha jó kedélyű, megbecsülik, ha mulattat, — hogy mikor aztán kötelessége tudatában az igazi ambiczió vezeti, akkor ne értsék meg, hanem szájtátó kételkedéssel kérdezzék: ez az egész, amit tudsz? — és megkínozzák ezzel, benne a színészt és megkeserítik mindazt a mi édeset a bohémnek nyújtottak. A közönség rabja a színész, közönségé, mely lusta gondolkodni - és ha nem mulat, unatkozik. Mely könnyelműségének feláldoz kultúrát, előrehaladást, egyes életet, — mert nála a komoly, ideális munka komoly viszonzásra nem találhat. Azért hát búcsúzkodjunk. Nem az érzelgés hangján, — az nem illik férfiakhoz. Mondjunk egymásnak „Isten hozzád”-ot bátran, egyikünk sem panaszolhat fel a másikának semmit. Balla te, jó barátunk, megtettél mindent, amit feladatod, czélod megvalósítására körülményeid megengedtek, művész lélekkel iparkodtál kilesni mindent, a miben sallanggal tévesztett publikumunknak ízlése sántít, akartál tanítani, volt kedved a küzdelemre elkorcsosult előítéletekkel, fáradtál, dolgoztál, hogy ihletett idealizmusodat beleöntsd mindenkibe, a ki körülvesz, meghallgat... Te babérokat viszel innen, a szívünkben fakadott hála babérjait: a mienkét, kik téged megértettünk. Ennél többet azonban nem adtunk neked, a mi szemünk tekintete nem lehet olyan nyugodt, mint a tiéd. Mi nem adtunk egyetértést, nem adtunk őszinte szeretetet — adósaid maradtunk a színházzal is, sok egyébbel is... majd csak esztendőre. Addig várj el nekünk. Csupán kamatot tudunk fizetni szerényen, kamatban vidd el szerencsekívánatainkat, vidd el buzdító szavunkat, mely serkentsen nehéz munkádban; az igazi színművészet komoly terjesztésében. - És ha majd visszagondolsz a nálunk eltöltött direktorságod első idejére, higyj annak, amit mondunk, hogy aki az értelemnek beszél, annak nehezebb a dolga az többször csadakozik sokkal, mint az, aki szíveket akar hódítani könynyedvérű módon. Isten veled Balla! Győri Hírlap 1902. február 16. 4. oldal 39. szám 277
