Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ALATT ÉS A VÁLSÁG ÉVEI

Repülj fecském, Borcsa Amerikában, Az a huncut kéményseprő, Mozitündér , Nótás kapitány. Már az is felüdülésnek számított, hogy színre került két klasszikus népszínmű, a „Te csak pipálj Ladányi!” című és „A vén gazember” Rózsahegyi Kálmán487 és Rózsahegyi Marica vendégjátékával.488 Végül is Faragó Sándor nevéhez nem fűződik semmi ádagon felüli művészi teljesítmény. De valószínű, ha valaki két éven át folyamatosan színpadon tudott maradni ezekben az időkben, az már ádagon felüli teljesítménynek számíthatott.

A színház állapota, fenntartása sajátságos kölcsönhatással volt a mindenkori társulatra és igazgatójára. Aminek a gyökerei a múlt századig nyúltak vissza. Ezért fontos felvázolni a győri színházkérdést is.

487 Rózsaheg}i Kálmán (Endrőd, 1873. október 6. - Budapest, 1961. augusztus 27.) magyar színész, színészpedagógus. Rózsaheg}! Kálmán neve és arca az 1910-20-as években kabarészínészként is népszerű lett, aminek köszönhetően a határon túlra is eljutott. 1926-ban az USA-ban vendégszerepeit, 1935 után pedig különböző magánszínházakban lépett fel. Máig híres színiiskoláját 1909-ben alapította feleségével, Hevesi Angélával, melyben később lányával együtt tanított, egészen haláláig. Kiváló színészpedagógus volt, tanítványai sorából sok jeles művész került ki. 1930-ban áttért a katolikus vallásra. Származása miatt a második világháború alatt nem léphetett színpadra, 1945 után pedig Major Tamás nem engedte, hogy visszatérjen a Nemzeti Színházba. A következő évtizedben alkalmanként játszott a Pesti, a Víg-, a Magyar, a Fővárosi Operett és a Madách Színházban. Minden műfajban otthon volt, legyen az operett, népszínmű, vígjáték, kabaré vagy klasszikus dráma. A Nemzeti Színház örökös tagja, a Színi-iskola alapítója, kiváló művész (1960). 1961. augusztus 27-én halt meg, Budapesten.

488 Dunántúli Hírlap. 1927. december 20. 6.

146