Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
A 20. SZÁZAD ELEJÉNEK ÉRTÉKTEREMTÉSEI
volt. Kialakításában fontos szerepet játszott a bécsi Franz Hilverding és tanítványa, Gasparo Angioüni, zenei vonatkozásban pedig Gluck. A műfaj egyetemes elterjedése szempontjából Jean-Georges Nővérré gyakorlati és elméleti munkássága volt nagy jelentőségű. Az új irány a táncmozdulatokkal kifejezett és zenével kísért cselekményt tekintette a dramatikus táncművészet egyedül jogosult formájának, és elvetette a szavalt vagy énekelt szöveg kiegészítő (recitativo) közreműködését. Ekkor szakadt el fokozatosan az operától és vált önálló műfajjá. Emellett azonban közjáték formájában az operában is tovább élt. A 19. századi balett alakulását főképp az allegorikus, mitológiai témákkal való szakítás és a romantikus témák felé fordulás jellemezte. A század legjelentősebb táncreformátora Salvatore Vigano volt. Munkássága révén az európai balett irányítását Párizstól — egy időre — Milánó vette át. Egyik figyelemre méltó érdeme, hogy balettjeiben a nagy tömegjelenetek már komoly szerephez jutottak. A 20. század kezdetét megelőző évtizedekben az európai balett központja Oroszországba helyeződött át. Legkiválóbb művészei Petipa, Ivanov, majd Fokin, Nyizsinszkij, Franciaországban Gyagilev voltak. Utóbbi kora legkitűnőbb táncművészeit, koreográfusait, zeneszerzőit (Stravinsky, Ravel, Prokofjev stb.) gyűjtötte maga köré. Győrben csak nagy ritkán került bemutatásra ez a műfaj. Csupán csak az 1860-as években volt egy önálló balett-előadás. Inkább operák és hangversenyek alkalmával e műfajok betétjeként láthattak a helyi nézők ilyen produkciókat. De mindenképpen fogékonyak voltak rá, ami a 20. század második felében be is bizonyosodott. Pantomim A pantomim, helyesebben a mim eredetileg ókori görög és római színházi szórakoztatási forma volt, amelyben ismerős alakok és helyzetek gúnyos megjelenítése szerepelt, gyakran durva párbeszéd és nevetséges cselekedetek kíséretében (innen ered a mímelés, utánzás). A mai pantomim a középkori színjátszásból, a commedia dell’artéből ered. A már szavak nélküli, testmozgással, gesztusokkal, mutogatással jellemzett „néma”, de esetleg zenével kísért, sokszor egyszemélyes, néha többszemélyes előadás neve pantomim. A pantomimesek arcukat gyakran fehérre festik, jellegzetes érzelmi kifejezéssel „elrajzolják”, míg testüket vagy fekete, vagy egyéb, a környezetbe, vagy a háttérbe olvadó színű ruhába öltöztetik. Néha csak egy-egy testrészükkel (például kézzel) játszanak. A szó mai, hétköznapi jelentésében néma, de zenekíséret melletti, furcsa, groteszk testmozgású, kellékek nélküli előadás — gyakran mindenféle történet nélkül —, ahol a szórakoztatást a hétköznapitól eltérő mozgás adja. Kellékek nincsenek, de annak ottlétét sok esetben el/megjátsszák. így klasszikus pantomim elem pl. az üvegfal, a szék, a hinta. Ez a műfaj ismerős volt Győrben is, főleg a német társulatok játszották, de a 19. század végére már nem próbálkozik vele egyetlen társulat sem. 134
