Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
A 20. SZÁZAD ELEJÉNEK ÉRTÉKTEREMTÉSEI
kivétellel nag részben csak a műkedvelői színpadokon jutott hosszabb lélegzethez Néhány sikerült közszájon forgó dal, halványan odavetett miliő, ennyi az egész am^ a legújabb színi irodalom alkotott. Az irredentizmus a trianoni orientááó álszeméremének teljes tartózkodásával, mint pacifista nevelésre váró ifjú, kerülte a világot jelentő deszkákat, mintha a köztudatba belebeszélt, külpolitikai nem létező szempontok benne is elfelednénk azokat a kötelességeket, amelyeket a nemzet köztudata tőle a színpadról is vár. Mint eleven, lelkekbe markó ló, agitáló gondolatokat és akarásokat ébresztő erőt, mint cselekményekbe öntött gondolatvilágot, alig láttuk még az irredentizmust a magyar színpadon. Ebbe a tekintetben örvendetes, új útón halad az ,A-vany kalász)’ A darab zenéjének mag)áros motívumai, dallamos énekszámai, színes hangszerelése általános tetszést aratott. Kovács Terus (Sárika), Tamay Béla (Gyurka) a Szerelmes pár szerepeiben tehetségeik minden igekezetével segítették diadalra a darabot. Nag Imre a székely szerepét, Horváth István (Vitéz), Fenyő Béla (oláh biztos) ügesen oldották meg feladataikat. Pusztámé (Freudlingemé), Kósza Irma (Anasztázia), Gál Sándor (Theodor), Burányi (Kántor), Kulcsár (Telkes) komikus szerepeikkel sok derűs pillanatot szereztek a közönségnek. Eucskay Rózdka, mint kislány sok tapsot aratott ízléses táncaival. A kisebb szerepek is megfelelő kezekben voltak. A darab általános, meleg sikert aratott s a közönség érdeklődéssel kísérte és örvendetes rokonszenvvel fogadta a darab hazafias tendendáit. A darabot egelőre három egmás utáni napon játsszák s a második előadás sokkal teltebb házat hozott, mint az első. ”m Az „Aranykalász” daljátékot végül is négyszer játszották a győri öreg színházban. Megint hosszabb szünet következett, mikor 1928. március 1-jén zsúfolt ház előtt újra a győriek egyik kedvence, a „János vitéz” került színre. Az egyik címszerepet, János vitézt az ünnepelt fővárosi operett díva, Biller Irén játszotta, Uuskát Harcos Irén alakította, de a gonosz mostohát megformáló Sándor Aranka is kitűnően játszott. Ez volt egyébként a társulat búcsúelőadása, ami minden jel szerint remekül sikerült.369 370 Hiába a nagy siker, újabb operára csak hat év elteltével számíthattak a győriek. Ekkor, 1936. január elején a Magyar Játékszín kéthetes vendégjátéka során a Lloyd Nagytermében a „Timosa”371 zenés színjáték és az „Antónia” dalmű volt műsoron.372 Mint ahogy megszokhatták a győriek, megint több éves szünetet követően lehetett újból az operával kapcsolatos eseményről hallani. Ezúttal 1937 őszén, annak ellenére, hogy évek óta nem volt opera a színészet új hajlékában, a Városi Kultúrházban, megalakult az Operabarátok Egyesülete. Nyilván abban a reményben, hogy az egyesület egyesíteni tudja az operapártolókat, s így a befolyásuk is erőteljesebb lesz. Bár látványos eredményt évekig nem értek el, de a színházbarátok mégis kezdeményezték, hogy hozzájuk hasonlóan alapítsák meg a Győri Színházbarátok Egyesületét.373 Úgy tűnik, az elképzelés maradt csak a forrásokban, mert a tervezett pártoló egylet működéséről nincs tudomásunk. Tárgyalt korszakunk végéig azonban három neves opera felújításáról és adaptálásáról is rendelkezünk adatokkal. 369 Dunántúli Hírlap 1926. március 16. 4. 370 Dunántúli Hírlap 1928. március 2. 4. 371 A műszerzője Gellért Lajos. Az 1932-ben megjelent mű teljes címe: Timosa a cár katonája. 372 Győri Hírlap 1934. január 4. 5. 373 Dunántúli Hírlap 1937. november 28.8. 104
