Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
A 20. SZÁZAD ELEJÉNEK ÉRTÉKTEREMTÉSEI
„Pucc in i az utolsó évtizedek legnagyobb és egyik legnépszerűbb, legértékesebb muzsikusa elköltözött az örökkévalóságba. Aki csak értékelni és igazán szeretni tudta a tartalmas zenét, aggódva leste a híreket, hogy vajon sikerült az orvosi tudománynak a mestert megmenteni az életnek? Sajnos, nem sikerült. Mint minden születésénél fogva arra hivatott talentumot, öt is hűvösen fogadták eleinte, sőt lebecsülték művészetét. Pedig a régiek óta egy zeneszerző sem tudott úgy a szjvekhezférkőzni, mint Pucáni, mert amit adott, amit alkotott, agt őszintén, a szívéből adta. Műveiben kevés eszközzel oly rendkívüli hatásokat tudott elérni, amit ellenfelei semmiféle módon még csak megközelíteni sem tudtak. Ragyogó pályája már a Pillangó kisasszonyig oly hatalmas lendületet és szédületes perspektívát mutat, hogy ami ezután következett, ahhoz foghatót korának Zeneirodalmában nem igen találhatunk. Az a mérhetetlen vesztesség mely váratlan halálával a zeneművészetet érte, őszinte fájdalmat keltett mindenkiben, de műveiben költészetének varázsa és nagy egyénisége élni fog őrökké, amíg csak zene és opera lesznek e világon. ”364 Fontos megemlíteni, ami a nekrológból kimaradt, hogy a győriek kimondott kedvence volt a Turandot, a Bohém élet, a Pillangó kisasszony és a Manon Lescaut. Ezeket a műveket ismerték Győrben is, elsősorban a Magyar Királyi Operaház vendégjátékainak köszönhetően. Sajnos Puccini művei ekkor nem kerültek a győri nagyérdemű elé. Majdnem két évet kellett várni az újabb opera-produkciókra. 1926 januárjában Somogyi Károly, mint színi kerületi igazgató Sopron és Győr városában felváltva, 20 naponként tartott előadásokat. Somogyi társulata prózai és zenei tagozatból állt. Utóbbinak főleg az operák előadása volt eredetileg a feladata. Ennek érdekében Somogyi fővárosi művészekkel erősítette meg operatársulatát.365 Ennek egyik eredménye volt, hogy január végén egymást követő napokon operákat játszott Somogyi társulata. Az 1926. január 24-én lezajlott „Hoffmann meséi” operaelőadás után a Lavotta János életét feldolgozó zenedráma ment a Városi Színházban. A mű alkotói Szávay Gyula és Géczi István, akik a legendás zeneszerző Lavotta Jánosról, annak életéről, sikereiről hányattatásairól emlékeztek meg a műben. A zenedráma főszereplője Izsépfalvi Lavotta János Pusztafödémesen született 1764. július 5-én. Magyar zeneszerző és hegedűművész, a verbunkos delelő korszakának egyik kiváló képviselője. A híres verbunkos triász tagja Bihari Jánossal és Csermák Antallal együtt. Művelt muzsikus volt, a nyugati kultúra hatása művein is fokozottan érződik. Édesapja hivatalnok volt Pozsonyban, majd Budán. Nagyszombatban, majd Pozsonyban tanult, ez utóbbi helyen jogi tanulmányokba kezdett. 1786- ban Pestre került, ahol folytatta megkezdett tanulmányait. Zenetanárai Hossza Ferenc, Joseph Zistler és Glanz György voltak. Első kompozícióját még Nagyszombaton írta Rhetorica címmel. Katonaévei után Bécsbe ment, azután Fraknóra, végül Pestre kecselekménye azonban boldog véget ér; tragikus fordulata után az utolsó mű, a Turandot is. https://hu.wikipedia.org/wiki/Giacomo_Puccini 2019. január 13. 364 Dunántúli Hírlap 1924. december 3. 4. 365 Dunántúli Híradó 1926. január 3. 3. 102
