Tatai Zsuzsanna - Nagy Róbert: Török István az 1956-os győri forradalmi események mártírja - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 18/2016 (Győr, 2016)
Nagy Róbert: Az elfelejtett forradalmár, Török István szerepe a győri forradalmi eseményekben
Nagy Róbert társát az ÁVO elvitte. Török ekkor állt annak a tüntető csoportnak az élére, akik a BM Megyei Főosztályához indultak a foglyok kiszabadítására. Ott tárgyalt egy államvédelmis főhadnaggyal, aki közölte vele, hogy nincs az épületben a két letartóztatott diák, és azonnal vonuljanak el, mert használni fogják a fegyvereiket. A csoport ezután előbb a Városháza elé, majd onnan a Pártbizottsághoz indult, ahol a pártvezetés a korábban benyújtott követelésekre 17 órára ígért választ.12 Török István vallomásában mindez még kiegészül azzal, hogy a Pártbizottságra a Széchenyi tér érintésével indultak el, ahol szintén tömeg volt. Mindezekkel párhuzamosan zajlottak le a börtön épülete előtti tragikus események, ahol a tömeg az ottani foglyok szabadon bocsátásáról tárgyalt. Az épület őrsége folyamatosan erősítést kért, valószínűleg a korábban említett, lövöldöző fegyvereseket szállító teherautó lehetett az, amely kiváltotta a tragikus történéseket.13 A börtönnél lévő tömeg nyomására már éppen kezdték kiengedni a foglyok egy részét, amikor a teherautónyi fegyveres váratlanul megérkezett, s bevonult a börtönbe. A teherautón maradtak azonban gránátok, lőszer és egy gépfegyver. A tömegből a kocsira felmászott Máté Mária, kezdte leadogatni a fegyvereket, ekkor a börtön egyik ablakából lelőtték. A feldühödött tömeg szabályosan ostrom alá vette a börtönt, s a tűzharcban további két forradalmár, Szabó Béla és Halász Ödön veszítette életét, de a védők közül is többen megsérültek. A helyzetet Földes Gábor közbenjárása oldotta fel, aki a börtönhöz sietett, felemelt kézzel a bejárathoz ment, s miután belépett az épületbe, tárgyalni kezdett a békés megoldásról. Ennek eredményeként a börtönből 10-15 korábban letartóztatott személyt engedtek el, s az őrség bántatlanul elhagyhatta az épületet. A tüntetők a véres események után a Pártbizottsághoz vonultak, ahol már addigra tízezres tömeg állt, pattanásig feszült állapotban, s dobálni kezdték az épület ajtaját, ablakait. A Pártbizottság védelmét ellátó fegyveresek tüzet nyitottak az épület körül állók felé, s a figyelmeztető lövések hatására az emberek szétfutottak. Sokan a vasút felé, a Bisinger sétány irányába menekültek. Ekkor, valószínűleg a vasúti kerítésen — Török István az 1958-as februári vallomásában, élő sövényen — való átmászása során sérült meg lába is. Vallomásában ő maga is a „megsebesült” szót használta, s elmondta, hogy nyílt sebe nem tudni mi módon keletkezett. A bírósági anyagban ez a tény is szerepel, azzal a kiegészítéssel, hogy állítólagosán a leadott lövések okozták Török sérülését. Ö maga a vasút melletti kerítésen átjutva, sérült térddel az épülő vasútállomás épületein keresz-12 MNL GyMSMGyL XXV. 18. Győr-Sopron Megyei Bíróság iratai. 1166/1958. 13 Szakolczai Attila: 1956 Forradalom és szabadságharc Győr-Sopron megyében. 24. o.-30-
