Tatai Zsuzsanna - Nagy Róbert: Török István az 1956-os győri forradalmi események mártírja - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 18/2016 (Győr, 2016)
Tatai Zsuzsanna: Török István, az 1956-os győri forradalom mártírja
Török István, a% 1956-os győri forradalmi események mártírja mekparalízisben szenvedett. Testvérei és iskolatársai közül hamarosan kiemelkedett gyors felfogó képességével, tanulékonyságával. A második világháború utolsó éveiben a család gyakran kényszerült bunkerokba menekülni; ezt a fiú beteg szervezete nem bírta és 1945-ben elhunyt. A gyermekek sorában következőként István érkezett 1930. november 12-én; róla a munkám későbbi részében részletesen is szólok. Hatodikként született 1933-ban Rozália, aki az alapfokú-, majd a polgári iskola elvégzését követően nagyon szeretett volna kereskedelmi középiskolában továbbtanulni, de a család szűkös anyagi lehetőségei ezt nem tették lehetővé. A fiatal lány, hogy szüleit segítse, a sárvári cukorgyár lakatosműhelyében kezdett el dolgozni. A munkába állást követően hamarosan kitűnt kollégái közül gyors reagáló képességével, leleményességével, és rövid idő elteltével a kombinát konyhafőnöki tisztségével bízták meg; majd irodai feladatokat látott el, és az üzem kultúrfelelőse lett. Rozáliát a gyermekek sorában Terézia húga követte 1935-ben, aki kisgyermek korában elhunyt. A família legfiatalabb tagja, Katalin Terézia 1943-ban született, iskolai tanulmányait követően Szombathelyre költözött, ahol a szövőgyárban helyezkedett el.4 * Török István életútja A Vas megyei településen élő család ötödikként született gyermeke, István szintén Sárváron nevelkedett, itt végezte alapfokú iskolai tanulmányait is. Gyermekkorukra, neveltetésükre Rozália húga a következőképpen emlékszik vissza: „Nagyon szerény, szűkös körülmények között nevelkedtünk. Édesapánk rendkívül szigorú, de igazságos, takarékos ember volt. A családban a mindig készséges, jólelkű édesanyánk próbálta ellensúlyozni apánk keménységét. A gyermekek közül a két legtalpraesettebb, legtevékenyebb István és jómagam voltunk anyánk kedvencei, védencei. Különösen István, aki saját kezűleg készítette játékainkat, gyakran dalolt, és feltett szándéka volt, hogy a későbbiekben énekes előadóként keresi kenyerét. Emellett szabadidejében szeretett verseket írni, később az emigráció alatt, rendszeresen fabrikált rímeket.”3 Kőműves segédként 1947-ben ő is a cukorgyárban kezdett el tevékenykedni, majd 1948-ban a lakatosműhelybe került, segédmunkásnak. Később a továbbtanulásra is lehetősége nyílt és 1949-ben vasesztergályos tanoncként szerződést kötött a gyárral, 1951-ben pedig segédvizsgát tett. 4 Polgár Lászlóné Török Rozália szóbeli közlése. Sárvár, 2016. augusztus 2. 5U5.-7-
