Tatai Zsuzsanna - Nagy Róbert: Török István az 1956-os győri forradalmi események mártírja - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 18/2016 (Győr, 2016)

Nagy Róbert: Az elfelejtett forradalmár, Török István szerepe a győri forradalmi eseményekben

Nagy Ró be rí

keresték, ezért úgy döntöttek, hogy sok társukkal együtt másnap Ausztriába szöknek. Meghagyta édesanyjának, hogy személyes dolgai, ruhái Győrben vannak, azokat hogyan hozhatja el, illetve a későbbiekben róla „Liliom” jelszóval fog híreket küldeni. November 18-án Répcevis mellett egy kazalba rejtették pisztolyaikat, majd átlépték az osztrák határt.41

Záró gondolatok

Török István szerepe a győri forradalom meghatározó eseményeiben vitathatatlan. Olyan személyiségről, hazafiról olvashatunk, aki egyértelműen a megtorlás áldozatának tekinthető. Bírósági perének áttanulmányozása, valamint a rendelkezésre álló visszaemlékezések, források ismeretében kirajzolódik Török István igazi alakja; még akkor is, amikor az új kommunista hatalom minden eszközzel igyekezett őt befeketíteni, családja, hazája iránti szeretetét, egyéniségét rossz színben feltüntetni. Minden egyes tettében éppen az ellenkezőjét láthatjuk, amit ellene szerettek volna bebizonyítani. Közösségi emberként, kiváló szónokként, véleményformálóként áll előttünk, aki döntő pillanatokban állt a tömeg élére, aki tudott higgadt lenni, s ha kellett, lecsitította a tömeget, ha kellett, megvédte azokat, akik az előző hatalom híveiként magukra vonták az emberek jogos haragját. Viszályokat simított el, s valamennyi visszaemlékezés arról tesz tanúbizonyságot, hogy békésen, a törvények betartásával, tárgyalásokkal, mégis kellő határozottsággal lépett fel a rendőrség és a Nemzeti Tanács megbízásából.

Vallomásában is igyekezett mindezeket megerősíteni, s cáfolni az ellene felhozott vádakat. Ezek közt a lázítás, erőszakosság, fenyegetés, hatalommal való visszaélés, fegyveres szervezkedés szavak hangzottak el a leggyakrabban, s jól kirajzolható a nyomozati anyagból: a bíróság mindent megtett, hogy Török Istvánra a lehető legnagyobb szigorral sújtson le a visszatérő kommunista hatalom bosszúja. Vádlott társai, akik hozzá hasonlóan igaz magyar emberként sodródtak bele az eseményekbe, sokévnyi börtönbüntetést kaptak, s a hatalom erejének, bosszújának szörnyű megnyilvánulásaként az amnesztia ígéreteknek hívő Török Istvánt halálra ítélték és kivégezték. A „jó hősök vére” azonban nem hullt hiába!

45 MNL GyMSMGyL XXV. 18. Győr-Sopron Megyei Bíróság iratai. 1166/1958.-44-