Tatai Zsuzsanna - Nagy Róbert: Török István az 1956-os győri forradalmi események mártírja - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 18/2016 (Győr, 2016)
Nagy Róbert: Az elfelejtett forradalmár, Török István szerepe a győri forradalmi eseményekben
Nagy Köbért A győri forradalom mártírjai, a megtorlás helyi áldozatai közül többeket jól ismerhetünk. Lépten-nyomon találkozhatunk a nevükkel, emléktáblák mutatják tragikus sorsukat, s nem utolsó sorban utcanév táblákról köszönnek ránk Győrött, így állítva örök emléket hőseinknek. Ki ne ismerné Szigethy Attila, Földes Gábor, Tihanyi Árpád nevét, talán néhányan még a börtönnél eldördülő lövések három fiatal áldozatára (Máté Mária, Halász Ödön, Szabó Béla) is emlékeznek, hallottak, olvastak a Győrben kivégzett megyei forradalmárokról, de a nevüket már csak kevesek tudják... A forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján kiállítások, könyvek, tanulmányok, visszaemlékezések, konferenciák és számtalan cikk igyekszik méltóan emléket állítani a magyar szabadság egyik legnagyobb ünnepének, ahol az egész nemzet bátor hazaszeretetét, hősiességét, szabadságba vetett hitét hirdetjük. Minden településen, a legkisebb falvaktól a fővárosig, a határainkon túl, a távolba szakadt honfitársainkkal együtt, közösen emlékezünk. A 60. évforduló sok mindenre kötelez bennünket, leginkább arra, hogy a történelmi ismereteink, a levéltári források, a kor dokumentumainak teljes ismeretében szakmai szempontból alapos kutatásokat végezzünk, és azokat igyekezzünk közzé tenni. Mindezek mellett, tekintettel az idő múlására, kiemelten fontos, hogy a forradalom még élő szemtanúival, a mártírok és áldozatok évtizedekig hallgató családtagjaival, azok emlékezetével kiegészítve személyessé tehessük a történelmi eseményeket. Az egyén és a család történetén keresztül kirajzolva élhetjük meg a magyar történelem sorsfordító eseményeit, a megtorlást és a kényszerű hallgatás évtizedeit. Láthatjuk, hogyan nyert késői elégtételt az elnyomott, szabadságvágyától látszólag megfosztott, megtört nemzet. Teljes történelmünk mozaikképéhez jelentősen járul hozzá a személyes történelem, főleg akkor, ha olyan személyről van szó, akinek a szerepét a források, dokumentumok hiányában kevéssé ismertük. Emlékük lassan homályba veszett volna olyan barátok, családtagok nélkül, akik végig őrizték szívükben a hősök emlékét, s amikor már lehetett, mindent megtettek valós történelmi szerepük bemutatása, a velük kapcsolatos hazugságok, féligazságok lebontása érdekében. így történt ez Török István esetében is, akiről évtizedeken át csak keveset tudhattunk, nem ismertük a győri forradalmi eseményekben játszott komoly szerepét, pedig a dokumentumok ismeretében nyugodtan kijelenthetjük, hogy forradalmunk egyik legnagyobb alakjáról beszélhetünk. Barátai a szintén forradalmárként meghurcolt társai vitték tovább az emlékét, s 1990 után végre lassan előtűnhetett a valós kép Török Istvánról, forradalmi tevékenységéről, igazi személyiségéről, emberi oldaláról és mindenek feletti hazaszeretetéről.-24-
