Varga József: A győri tanítőképzés az első világháború árnyékában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 17/2015 (Győr, 2015)
Egy „kicsiny, kedves zászlós” háborús feljegyzései
Egy „Kicsiny, kedves ^ás^lós” háborús feljegyzései Ezek tartalmából tudható, hogy az 1916. év folyamán többször volt itthon egy-egy nap szabadságon. Ekkor részletesen elbeszélte a kiképzésen történteket, felkereste kiterjedt baráti körét, kicsit udvarolt lányismerőseinek, s legfőképpen felpakolt a veszprémi kiképzésen nélkülözött élelmiszerekből. A leánytestvéreinek (az ő kérésüknek megfelelő stílusú képeslapokon236) küldött rövid értesítésekből tudható, hogy eleinte jó minőségű levélpapírt kért (hogy lányismerőseinek szép levelet tudjon írni), aztán egyre többször szerepelt kérései közt az élelmiszer. Ez egy 18 év körüli egészséges, sokat mozgó, mindig éhes fiatalember esetében teljesen érthető, természetes. Álljon itt néhány idézet, amely egyrészt betekintést enged a kiképzés körülményeibe, másrészt az általa rendszeresen megfogalmazott kérések lényegébe: „Itt küldöm azt a lapot, amit igen akartál. A balatoni lapot megkaptátok? [...] a csomaggal ne várjatok míg elhoznák, én itt biztosan megkapom. Itt mindenki kap csomagot, csak én nem. Pedig már nincs semmi ruhám és ennivalóm sem. Küldhették minden héten ennivalót, süteményeket és liptói túrót. Es pénzem sincs, mert könyveket kellett venni. Itt mindent megkapok, és nem veszik el a csomag. En nem jöhetek ki és a többi sem, majd akkor írok és eljöhettek meglátni. [...] Maradok szerető testvéred: Eajos” (1916. július 12.). „Itt küldöm a lapot, amit kértél. Hanem csinálsz ß s0^ almás rétest ugye [...]? Ha sok tojásotok van, keményet küldhetnél. En jól érzem magam, csak a rétest és a szalakóbit már megettem. Jó volna olyan sárga tészta is (nem piskóta). Maradok fivéred: Eajos” (1916. aug. 11.). „Szerencsésen megérkeztem, csak a fogport és az ecsetemet otthon hagytam. Légy szíves, majd küld el. Majól érezzük magunk és ma még bort is kapunk a libahús mellé. De azért a likőr meg a méz es a vajj° volna, mert a kenyeret nem tudom mivel megenni [...]” (1916. aug. 16.). „Már egy hete, hogy megérkeztem, eddig kórházban voltam a kezemmel, de már jó. Itt küldöm ezt a lapot, nem tudom ezt kérted-e, de a többit is nektek küldöm. Ugye sütsz érte jó képű süteményt? De már ne szalakóbit, hanem kiflit, kalácsot, pogácsát, meg olyan jó kenyeret [...]” (1916. október 21.). Amikor egy-egy rövid szabadságáról visszaérkezett Veszprémbe, mindegyik testvérének azonnal írt. Erre példa az alábbi két lap közel azonos szövege: Margitnak ezt írta: „Most érkeztem meg és már írok is. Ez a lap az utolsó, azután majd művész lapot küldök. De ennek is el kell fogyni. A csomagot alig tudtam elhozni, mert szétdőlt. De azért minden meg van. Egészjói érzem magam [...]” (1916. nov. 15.). Ugyanekkor Mariskát így értesítette: „Szerencsésen megérkeztem, de a télbe, mert ittfehér minden és folyton esik a hó. Majd a másik lapom már művész lap lesz A papának kezét csókolom [—]”■ A levelek tanúsága szerint 1916. december végén, vélhetően szilveszterre is kapott szabadságot, mert 1917. január 4-én erről írt nővéreinek. Margitnak (féltestvérének) így: „Szerencsésen megérkeztem, jó lett volna, ha a csomagot is elhoztam volna. De talán holnap már megkapom, mert ugye még tegnap d.u. feladtátok? A szpetterem is beletettétek ugye, meg a pogácsát? [...] Meg a szappant is elfelejtettem. Légy szíves intézd el!” Mariskának (édestestvérének) pedig egy kicsit többet is elárult: „Szerencsésen megérkeztem, csak egész Veszprémig álltunk. Éppen jó hogy megjöttünk, akkor kerestek és a névsorolvasásnál már ott voltunk. Hát ti hogy érfltek magatokat? A csomagot már ugye elküldtétek? Ha a csomag megjön, úgy is írok levelet és abban többet írok. A papának kezét csókolom. Az otthoniakat üdvözlöm [...]” 236 81. a, 81. b. kép 87
