Varga József: A győri tanítőképzés az első világháború árnyékában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 17/2015 (Győr, 2015)
A „Nagy Háború” a katolikus tanítóképző életében
A „Nagy Háború” a Katolikus Tanítóképző életében szentelt érmeit adta át nekik és bestédet intézett hozzájuk a bár nehéz de sZen^ es magasztos feladatról, melynek szolgálatába indulnak. Az oklevelek kiadásánál pedig lelkűkre kötötte a IV. éveseknek, hogy a harctérről Isten segítségével hazatérve170 171 172 folytassák tovább lelkesen, életük végéig a munkát a magyar népoktatás mezején, és legyenek a hazának, a kultúrának, az erkölcsnek bátor, rettenthetetlen katonái. Elénekelték még egyszer a Himnuszt, azután az igazgató és több tanáruk kíséretében mentek ki a vasútra [...]. ”il2 Természetesen nem azonnal a harcmezőkre indultak az ifjak, hanem először szüleikhez, hogy elbúcsúzzanak, aztán megkezdődött a kiképzésük. Az Osztrák-Magyar Monarchiában a tartalékos tisztképzés alapját az úgynevezett egyéves önkéntesi rendszer jelentette. Ez sok változással, de a Nagy Háború idején is létező rendszer volt. A kiképzés céljára 1890-től önkéntes iskolákat szerveztek, amelyeket 1912-ben tartalékos dszti iskolákká alakítottak át. Az ilyen képzésben résztvevő, középiskolát végzett fiatal önkéntesek karpaszomány viselésére voltak jogosultak. Zubbonyuk ujjvégződése fölött 10 cm-rel a fegyvernemnek megfelelő színezetű, spiccben végződő minta, az úgynevezett karpaszomány jelölte őket. Kiképzésük után azonnal őrvezetők, majd fél év elteltével tizedesek lettek (esetleg szakaszvezetők), az arra érdemeseket zászlós tanfolyamra vezényelték, amelynek sikeres elvégzése után hadapród-őrmesteri (esetleg szakaszvezetői), később zászlósi rendfokozatba kerültek.173 Az első világháború idején az önkéntes szó sem egyöntetűen jelentette ugyanazt a gyakorlatban. Voltak ugyanis az úgynevezett „egyéves önkéntesek”, akiknek a szolgálati kötelezettségük egy évre szólt. Mást jelentett a „népfelkelő önkéntes”, akinek a háború tartamára vonatkozott a szolgálati kötelezettsége, s volt továbbá a „hadiönkéntes”, akinek szolgálati kötelessége ugyancsak a háború időtartamára szólt, de ő megválaszthatta azt a csapattestet, melyben szolgálni kívánt.174 Azon növendékek számára, akiket a sorozóbizottság katonának sorozott, vagy akik önkéntesként mentek harcolni, az 1915/16. tanévtől kezdődően „haditanfolyamokat” tartottak az intézetben, majd ezek zárásaként osztály- és/vagy záró képesítővizsgát szerveztek. E tanfolyamok célját és indításuk eredetét ismerhetjük meg, ha beleolvasunk a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1915. március 9-én kelt 1429/15. ein. számú leiratába, melyet az intézményfenntartó győri püspökség is megkapott.175 Ebben többek közt az alábbiak álltak: „A hadvezetőségnek az 1891., az 1895. és 1896. években született tanítóképző intézeti növendékeknek népfólkelési bemutató szemlére való állítását elrendelő falragaszának rendelkezése alá nem eső években született tanítóképző intézeti növendékeknek katonai szpl-170 Az úgynevezett Magyar Ispita-templom. Ez az egykori, Ssjchenyi György püspök által 1666-ban alapított „magyar ispotály”, vagyis elaggott magyar polgárok otthona mellett álló, 1735-ben Szent Anna tiszteletére szentelt templom, Wittver Márton tervei alapján épült. 171 57. kép. 172 Jakab 1915:8. 17-’ Szijj 2000:146. 174 GyH. 1914. május 20., 2. oldal. 175 Kir. Kath. Tanítóképző-intézet, Győr. Az igazgatóság iratai. VIII.55a/27. MNL GyMSM GyL. ' 67 '
