Varga József: A győri tanítőképzés az első világháború árnyékában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 17/2015 (Győr, 2015)
A „Nagy Háború” a katolikus tanítóképző életében
A „TS!agy Háború” a Katolikus Tanítóképző életében a perselyt. Először karácsony előtt a fronton harcoló katonák karácsonyára küldtek az összegyűlt pénzből 12 koronát. 1916. február 5-én Nyíregyházára juttattak el a kis Báns^ky Jancsi elemi iskolás tanulónak 6 koronát, mivel édesapja elesett a fronton, és édesanyja több gyermekével együtt nagyon nehéz helyzetbe került. Küldeményükhöz együtt érző sorokat is fogalmaztak, amelyre a nyíregyházi kisfiú megható levélben válaszolt, megköszönve gyermektársai önzetlen segítségét. Harmadszor március 15-én, a vashonvéd szobrához vonulásuk alkalmával bontották fel a perselyt, s ekkor a bevert szegekre 6 korona jutott. Végül május elsején vették ki az összegyűlt adományokat, s ekkor 15 korona 40 fillért küldtek a „kárpáti elpusztított falvak” megsegítésére.153 Az 1916/17. tanév végén a tanítójelöltek 33 koronát küldtek a háborúban elesett tanítók özvegyei és árvái javára. 1917. november 2. napján a hősök sírjainak gondozása céljából rendeztek ünnepséget a tanító jelöltek, ahol a gyakorlósokkal együtt 84 koronát gyűjtöttek. 1918. május 9-én (a Zita királyné névnapján tartott ünnepélyen) az erdélyi menekültek árvái és gyermekei javára tudtak felajánlani 60 koronát. A különböző segélyakciókat még hosszan lehetne sorolni. Mivel a képző egykori diákjai, az ország különböző területein néptanítóként tevékenykedők közül sokuk sebesülésének, illetve hősi halálának híre is eljutott hozzájuk, róluk mindig megemlékeztek. A hazafias nevelés szolgálatába állította az iskola vezetése azokat a leveleket is, amelyeket a lövészárkokban harcoló, kaszárnyákban kiképzésen lévő, vagy éppen sebesülésük miatt hadikórházban gyógyuló lelkes tanítójelöltek írtak küzdelmeikről, hiszen — ahogy azt Jakab igazgató úr megfogalmazta — „minden szavuk a lelkes, igazi hazaszeretetnek a tanúságtétele.” Ugyancsak az igazgató úr írta le az 1914/15. tanév végi összegző jelentésében: „úgy vagyunk meggyőződve, hogy [...] egy magyar iskolának sem volt szüksége arra, hogy a hazafias nevelés érdekében direkt nevelési rendszert folytasson, hisz a háborús esztendő minden egyes mozzanata csak arra szolgált, hogy állandóan égjen a hazaszeretetnek az a tüze, mely a múlt nyáron országszerte oly magasztosan lángra gyúlt. Sőt minden legkisebb mozc Zanat elég alkalom volt arra, hogy ez az állandóan lobogó szent lelkesedés kifejezésre juthasson. Ifjúságunk hazafias érzésének legszebb fokmérője az volt, hogy midőn közülük egyes korosztályok sorozás alá kerültek, vidám lélekkel mentek, ”154 s ajánlották fel magukat a haza védelmére. Természetesen ettől még minden egyes nemzeti ünnep alkalmával központi gondolat volt a hazaszeretet. Példaként csupán néhányat emelek ki. Elsőként az 1915. évi március 15. napján tartott, az önképzőkör által szervezett intézményi ünnepséget, ahol együtt ünnepeltek a tanítójelöltek és a gyakorlós kisdiákok is. Ekkor a Himnusz közös eléneklése után Zsugonits Gyula IV. éves növendék, az önképzőkör diákelnöke lépett társai elé és )yA háború erkölcsi hatásai” cím alatt megírt saját dolgozatát olvasta fel. Előadásának hatását csak növelte, hogy az intézmény minden tanára és növendéke tudta róla, ő már a népfelkelési szemlén katonának alkalmasnak bizonyult, és rövidesen indul a csatatérre. Ugyancsak mély érzelmi hatást váltott ki a program két másik részlete 153 Jakab 1916:6. 154 Jakab 1915:28. 61
