Varga József: A győri tanítőképzés az első világháború árnyékában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 17/2015 (Győr, 2015)
A „Nagy Háború” a katolikus tanítóképző életében
A. „Nagy Háború” a Katolikus Tánítóképyo életében Az 1916/17. tanév újabb nehézségeket támasztott az oktatási feladatok elvégzésében. Egy vonatkozó minisztériumi rendelkezés értelmében a katolikus képző fennhatósága is úgy döntött, hogy ez a tanév csak október elején nyíljék meg. Meg is jelentették a helyi sajtóban az alábbi szövegű felhívást: győri kir. kath. tanítóképző intézetben a tanév október hó elején nyílik meg. E hó 2-ikán délután lesznek az összes javító-vizsgálatok. 3-ikán d.e. 9 órakor az I- évesek, d,u, 3 órakor a II. évesek, 4-ikén d.e. 10 órától kezdve a III. és IV. évesek iratkoznak be, 5-ikén reggel 8 órakor lesz a Veni Sancte. ”149 A Veni Sancte után, okt. 6. napján hirdették ki a tanulóknak az érvényes szabályokat és házirendet, ezt követően kezdődött az órarend szerinti oktatás. Ez alól kivétel volt a gyakorlóiskolai osztály, mert ott Öveges Kálmán tanító már október elsején lebonyolította a beiratkozást, majd 2-án elkezdődtek a tanórák. Hasonlóan a tanítónőképző ez évi eljárásához, a tanítóképzőben is úgy szervezték az év végi rendes osztály- és képesítő vizsgálatokat, hogy az első három évfolyam osztályvizsgái 1917. május 21. előtt lezajlottak. Ok ezt követően el is hagyták az intézetet, míg az utolsó éves növendékek rendes képesítő vizsgáira ezt követően került sor, de ők is befejezték vizsgáikat május 26-ig. A következő tanévben csupán az árdrágulás miatt január 1—17. között tartott szénszünet rövidítette az oktatási időszak hosszát. Hogyan hatott a háború a tanítóképzős fiatalemberek intézeti életére, akik — ha megváltozott körülmények között is, de — folytatták tanulmányaikat? Ok a háború minden egyes mozzanatát folyamatosan figyelemmel kísérték, „a templomban minden nap imádkoz tak fegyvereink győzelméért, vasár- és ünnepnapokon, midőn rendesen szép közönség volt jelen, sokszor sebesült katonák is, mindig elénekelték a Himnuszt. Ha az intemátus előtt lévő Széchenyi térről a harctérre indult egy-egy ezred, ők is jelen voltak a búcsúzásnál, s minden egyes ilyen mozganat homlokukra és arcukra csalta ki a szívükben égő hazaszeretet pírját.,”150 Ott voltak a tanítóképzősök a Vásártérszer nevének megváltoztató ünnepségen is. Történt ugyanis, hogy a Törvényhatósági Bizottság 1914. szeptember 26-i gyűlésén dr. Fischer Gyula bizottsági tag vezetésével néhányan indítványban méltatták a magyar népnek a szövetségesek iránt érzett elkötelezettségét és háláját — mint azt a jegyzőkönyvben rögzítették — az alábbi szavakkal: iyA világtörténelem legfontosabb fejezetét alkotó vészterhes napjainkban, mikor Európa majdnem valamennyi állama ádáz harcban áll egymással, és ellenségeink az emberi kultúra összes vívmányainak letiprására szövetkezve ezer éves állami létünk ellen törnek, igazságunk mellett való rendíthetetlen hitünk és hazaszeretetünk által hősökké avatott seregeink önfeláldozó küzdelme és a Mindenható segítségébe vetett erős meggyőződésünkön kívül meggyőződésünk és öntudatunk sziklaszilárd alapja dicső szövetségeseink, a német birodalmi seregek letörhetlen phalanksza, és a szövetségi hűség a féfias erények, a gondviselésszerű nag uralkodók ragyogó mintaképe, Vilmos, német császár. ” Éppen ezért javasolták, hogy mivel Győr „szíve, a Belváros rajongva szeretett nag uralkodónk, népei atyjának, Ferenc Józsefnek dicső nevét viseli, a városnak aggal határos szép útja, a mostani Vásár-149 GyH. 1916. augusztus 22., 3. oldal. 150 Jakab 1915:8. 59
