Varga József: A győri tanítőképzés az első világháború árnyékában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 17/2015 (Győr, 2015)
A „Nagy Háború” a katolikus tanítóképző életében
1 A „Nagy Háború” a Katolikus Tánítóképző életében már az ősz folyamán megsebesült, egy ideig a zágrábi tartalékkórházban ápolták. Felgyógyulását követően még az első háborús tanév során Óbecsére vezényelték, ahol a katonai parancsnokságon irodai feladatokkal bízták meg. 1916-tól már ismét Belgrádnál harcolt, végül Máramarosszigetre vezényelték. Az „összeomláskor” Királyházán szolgált, a katonai vonatforgalmat irányította. Óriási energiával szervezte a vonatok Debrecen felé történő irányítását azokban az órákban is, „amikor a bevonuló oláhok puskaropogásától volt hangos az állomás, és az égő házak lángjaitól világos az éjszaka. ”129 jankovics István okleveles polgáriskolai tanár, a győri állami polgári fiúiskola kinevezett rendes tanára volt, de már két éve tanított szlöjdöt a tanítóképzőben, és ő látta el a szlöjd-szertár őre feladatkört is. Annak ellenére, hogy „óraadói” minőségben végezte feladatait a képzőben, bevonulása ugyancsak hiányt, gondot jelentett. Ő is az általános mozgósításkor vonult be, szintén a szerb harctérre vezényelték. A már 21 éve a képzőben tanító Array Géza130 okleveles tornatanár pedig 1914. augusztus 20. napján önként vonult a hadseregbe, és az északi frontra került. Távozása nem csupán a katolikus képzőben, de a bencések főgimnáziumában is hiányt okozott, hiszen a háború előtt óraadóként ott is tanította a testnevelést. Bevonulását követően hősiesen harcolt Ivangorodnál és Radomnál az oroszok ellen vívott nagy csatákban, majd visszavezényelték Győrbe, ahol a tartalékkórházba osztották be szolgálatra. A képző tanári karával és a növendékekkel rendszeres kapcsolatot tartott, katonai élményeinek elbeszélésével nagyban hozzájárult a növendékek hazafias neveléséhez. Igazi példaképpé vált, amikor 1916-ban már másodszor ment az orosz frontra. Később a román harctéren teljesített frontszolgálatot egészen 1918. május 1 -jéig. Ekkor szabadságolták, így az 1917/18. tanév végén már az óráit is megtartotta, vizsgáztató tanárként részt tudott venni a tanév végi osztály- és képesítő vizsgálatokon is. Mivel a háborút megelőző tanév végi miniszteri rendelet értelmében a nyár derekán az igazgató levélben közölte a növendékekkel, hogy a világpolitikai eseményektől függetlenül a tanítás szeptember elején meg fog kezdődni, a tanítóképzős hallgatók — mint azt az előző fejezetben már olvashattuk — időben megérkeztek a győri intézetbe, így a tanítás a szeptember 2. napján tartott alakuló ülést követően el is kezdődött. Annak ellenére is, hogy a minisztérium időközben, augusztus 24-én kelt rendelete értelmében a kialakult helyzet miatt a tanévet csak szeptember 15-től kellett volna elkezdeni. Az alakuló értekezleten az igazgató szólt arról, hogy bár a megelőző év végén már elkészült az új tanév órafelosztása, az a három bevonult tanár hiánya miatt nem kivitelezhető, átmeneti órarendet kellett készíteni. Ugyanakkor ismertette az imént említett miniszteri rendelet 7. pontját is, amely szerint a bevonuló tanárok óráit az itthon maradottaknak kell hazafias feladatként és kötelességként ellátniuk. S mint azt az év végi értesítőben rögzítette is: tanári kar hazafias érzéstől áthatva, és a miniszteri rendelet intenciója szerint szívesen vállalkozott a helyettesítésekre. ” A német nyelv tanítását a III. és IV. évfolya-129 A kir. kath. tanítóképző gyásza. GyH. 1927. július 21., 3. oldal. 130 51. kép. 52
