Varga József: A győri tanítőképzés az első világháború árnyékában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 17/2015 (Győr, 2015)
Epilógus
Epilógus Ugyancsak kötelezővé tették, hogy „az iskolák tanulói, tanítóik és tanáraik vezetésével évenként — május utolsó vasárnapján — látogassanak el a Hősök Emlékművébe% s ott kegyeletes ünnepséggel hódoljanak az elesett hősök emlékének.1,281 Fenti rendeletek értelmében történtek a hősökről való megemlékezések Győrben is. így a tanítóképző hősi halottjai szempontjából egyik fontos helyszín volt a nádorvárosi Szent Kamillus templom északi oldalfalán elhelyezett emléktábla avatása 1926. június 26-án, vasárnap. Az emléktábla avatásának időpontjára a helyi sajtó már előre felhívta a figyelmet, majd az ünnepséget követően281 282 részletesen be is számolt az eseményről. Innen tudhatjuk, hogy ünnepi tábori mise keretei közt avatták fel a Horváth Adóiján által mintázott és Hirkmayer János által készített emléktáblát, amelyen „hadieszközökön állva kihajol a magyar madár, a turul, és szétterjesztett szárnyai alatt hatvannégy majroki vitéz nevét melengeti. ” A fekete márványtábla aranybetűkkel vésett nevei közt olvasható a győri tanítóképző egyik hősi halottjának, Móritz La/os zászlósnak (bal oldali oszlop 5. sor), valamint a gyakorlóiskola tanítója fiának, Öveges Emil főtüzérnek (bal oldali oszlop 14. sor) neve is. A fekete márványlapon a hősök neve alatt e felirat díszük: „Jobb nekünk meghalni a harcban, mint hazánkat veszni látni. 1914—1918. ”283 A 9 órakor kezdődő szertartásra a győri katonaság díszszázadot, a leventék pedig díszszakaszt vezényeltek a helyszínre. A misét dr. Zalka László kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő celebrálta, az egyházi énekeket pedig a honvédzenekar szolgáltatta. Az emlékbeszédet Winkler Mihály nádorvárosi plébános mondta. „Meghatott szavakkal emlékezett vissza a nótás, virágos hadba vonulásra, amikor elmentek fiaink a vérükkel bizonyítani, hogy szeretik hazájukat. ” Majd így folytatta: „Idehaza beszédet mondani, ünnepet ülni könnyű, de az életet áldoznifel eg) eszméért, — mindennél nehezebb. Ez az emléktábla örök kérdés legfen előttünk: Virrad-e már? Örök kérdés és örök mementó, hogy példaképül állítva magunk elé ezeknek a hősöknek nagyszerű áldozatát, úgy dolgoznunk tovább, hogy életté váljon a Magyar Hiszekegy, és kinyíló szívvel mondhassuk el egyszer: Hála tinéktek, áldozatos magyar lelkek, virrad már, — virrad!” A beszéd után Zalka kanonok áldotta meg az emléktáblát, majd Németh István kántortanító vezetése meüett a vasutas dalkör a hősöket dicsőítő dalcsokrot adott elő. Ezt követően a nádorvárosi kisdiákok közül Kalcher Erzsi és Mézes Ernő szavalata hangzott el, és Farkas Mátyás helyezte el a város koszorúját, miközben többek közt az alábbiakat mondta: ,A győri közönség virágait hozom el azoknak a hősöknek a lábai elé, akik a legdrágábbat adták hazájukért. [...] Ma még csak remélni merjük, hogy a ti fiatal életetek rettentő áldozatával csak próbára akart bennünket tenni az Úristen. Ezek a virágok, amelyek az emlékezésünk és hitünk tanúságai, hamar elhervadnak, de a ti áldozatotok fájdalmas emléke magfar szívekben nem 281 Ravasz 2006:21-23. 282 GyH. 1926. június 30., 2. oldal. 288114. kép. 106
