Varga József: A győri tanítőképzés az első világháború árnyékában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 17/2015 (Győr, 2015)
Egy „kicsiny, kedves zászlós” háborús feljegyzései
Egy „Kicsiny, kedves ^ás^/ós” háborús feljegyzései naplók és tiszti visszaemlékezések tartalmával.264 A 31. veszprémi honvédgyalogezred történetéből egyértelmű, hogy a karszton töltött legvéresebb nap (szeptember 4.) után jelentős haderő-átcsoportosítások történtek, s így többek között az a szakasz, amelybe Móritz Lajost is áthelyezték, a Bainsizzai-fennsíkon265 folytatott ádáz harcok legkritikusabb helyszínére került.266 Szinte teljes védelem nélkül ki voltak szolgáltatva az olasz katonaság tüzérségének, és még a magyar támadások előtt sem volt jól végrehajtott tüzérségi „előkészítés”. Ennek ellenére katonáink halált megvető bátorsággal újra és újra támadták a néhol csak 20-30 méterre lévő olasz állásokat, aminek hatására a szemben álló olasz csapatrészek kellően kifáradtak, kivéreztek. Ezért szeptember 30-án és október 1-jén sor került az olasz katonák leváltására, vagyis az eddig az első vonalba küzdők helyére „friss” csapategységeket vezényeltek, akik október másodikén már fokozatosan meg is kezdték a támadás előkészítését. De ekkor még — mint azt Mórit% Lajos naplójában is olvashattuk — csak „egyes aknákkal” lőttek. Aztán október 3-tól megállás nélkül, éjjel-nappal hatalmas tűzerővel pusztította az olasz katonaság a magyar állásokat. Láthatjuk: Móritz Igornak a rendkívül heves harcok miatt semmi lehetősége nem adódott arra, hogy ezt a sziklák közt eltöltött, igazi védelem nélküli legmélyebb poklot, a gránátok és a srapnelek folyamatos robbanását, valamint a harci repülőgépekről rájuk zúduló golyózáport naplójában megörökítse. De Móritz laposnak és itt harcoló katonatársainak kilátástalan helyzete szemléltetésére idézhetjük egyik írónk ismert regényének ide vonatkozó sorait: „Nagyon kevesen szabadulunk innen, akik most itt lélegzőnk. Ez biztos. A tűz már a képtelenségbe erősödik. Itt fogunk megdögleni egy rakáson. [...] Belül mindenkiben egy kisgyermek sír. [...] Iszonyúan fáj a szívem az életért [...] Őrjítő! Őrjítő! Itt ülni, tűrni a soknapos mocskot magán az embernek, és kétségbeesett, elgyötört tudattal várni, amíg darabokra szaggatja egy gránát.”2bl Móritz La/os esetében a legszomorúbb, hogy — mintha csak a regényből idézett szövegrész vált volna valóra — túl sem élhette ezt a mindent elpusztító szörnyűséget! Az otthontól távol, hetek óta sziklák közt, étlen-szomjan, poklok tűzében, folytonos golyózápor, fülsiketítő gránátrobbanás és ágyúdörgés közt, a katonatársak végső jajkiáltását és halálhörgését hallva, a gáztámadásra és a bármelyik pillanatban érkező halálra is felkészült katonafiú csendesen imát mormolva Isten irgalmába ajánlta magát. Szeretteire és azokra a gyermekekre gondolhatott, akiket tanítani szeretett volna a szépre, a 264 Vitéz Herczeg 1936:285-289. 265 Szlovén nyelven: Banjska planota, vagy Banjsice; olaszul: Altopiano della Bainsizza. Karsztfennsík Nyugat-Szlovéniában. A fennsík Nova Gorica városától nyugatra fekszik. Ezt a fennsíkot Banjsice településről nevezték el. További települések itt, e többnyire lakatlan, az Isonzo fölé emelkedő vidéken Bate, Grgarske Ravne és Lokovec. E térségben zajlott az úgynevezett tizenegyedik isonzói csata 1917 augusztusában, majd ezt követte a tizenkettedik isonzói csata és a Caporettói áttörés előkészítése szeptember Illői. 266 105. kép. 262 Tersánszky 2000: 390-391. 101
