Barna Attila: Lőcsei Fehér Asszony. Legenda és valóság - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 16/2014 (Győr, 2014)

Forrásközlés - ,,a’ ki vermet ásott más bötsületes embereknek maga esett belé” - Korponai Jánosné peres iratainak másolatai a Ráday levéltárban

Dunamelléki Református Egyhá%kerület Ráday EevéItára

tizenkét nap semmi előmenetelt nem látván, egy nap föltettem magamban, talán jobban járok, ha csak beadom az leveleket, bementem Smidek Tamás Uramhoz eö Ngysgához tudván bizonyosan, és ismervén soha sem volt igaz Kurucz, jelentettem távolról, némely levelek vannak nálam, á mellyeket örömest beadnék ö felségének, magam pedig az udvarnál német nyelven senkinek sem szólhatok, hanem á kit eö Nsga javallana jelentene be engemet, és kérne ö felségét alázatosan nevemmel, méltóztassék maga elébe bocsáttatni, mivel bizonyos leveleket kívánnék magam személlyem szerint eö Felségének benyújtani, beszéd szerint is némely dolgokat jelenteni; mondotta eö Nsga, két három nap alatt végben viszi, á midőn t.i. alkalmatosabnak fogja látni, hogy fő Komornik Gróf Zirczendorff Uram által audientiám lehessen, ugyan azon napon nem kicsin, és reméntelen nagy szerencsétlenségemre eö Nsga valamely Uraknál lévén mulatásban, bizonyos hírül hozta, hogy más nap bizonyosan, ’s okvetetlen beérkezik Rákóczy Ferencz Fejedelem több kimaradott társaival együtt; kedvetlen, és nagy félelmü füllel halván azt, mindazonáltal eö Nsga, rajtam észre nem vehette, kérdeztem? kitől hallotta? mondotta: egynéhány rendbeli derék emberiül, de kiváltképen egytől, á ki Gróf Altheimt Uram Generalis eö Excellencziája adjutantjával szóllott, ki minden bizonnyal beszéllette, hogy négy compániát commandiroztak ki, á mellyek holnap Rákóczy eleibe mennek, mivel úgy mint ma Cseklész nevű helyben évett ebédet, holnap pedig nagy örömmel fogják excipiálni, mindenikének nagy grátiát adott ö fsge még. Újobban az békességet megerősítvén, és magának

Rákóczynak Erdéli Fejedelemséget resolválta, olly embereknek á szavát bakatellának nem tartván valósággal elhittem, ’s alig vártam tőlem elmenetelét Smidek Uramnak, két három óráig gondolkodtam rajta, már én mit csináljak, de az leveleken nem búsúltam, mivel nálam voltak, hanem azon, hogy megjejelntettem Pálfy Uramnak rettenetesen nyughatatlankod-45 -