Barna Attila: Lőcsei Fehér Asszony. Legenda és valóság - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 16/2014 (Győr, 2014)
A hűség fogalma és a hűtlenségi perek eljárási szabályai a 17-18. szászadban
Barna Attila Elmondható, hogy a középkori jogszabályaink ezen esetekben nem fogalmaznak mértéktartóan. Kálmán király törvénye, de maga az Aranybulla is az ellenállási záradékában a „hűtelenség szégyenvallásáról” beszél54 55, a Tripartitum pedig a teljes vagyonelkobzást, a birtokjogok Szent Koronára háramlását az elkövetők istentelenségével, a közjóra törő konokságával indokolja.35 Eckhart Ferenc azt írja, hogy a jószágvesztés a tettes egész vagyonára kiterjedt. Nem vesztették el azonban vagyonrészüket a bűntettessel közösen birtokló gyermekei vagy más rokonai (feleség hitbérét, hozományát), ezeknek a részét a notórius részétől elkülönítették. Fontos, hogy a nota infidelitatis elvágta az öröklés jogát a bűntettes és rokonai között, amely akkor sem állt vissza, ha a hűden személy királyfi kegyelemben részesült. Ezért az ősi birtokból az elítéltnek a nóta előtt született fiai megkapták részüket, de a később születetteknek nem volt erre igényük. A Tripartitum — amely a legapróbb részletekbe menően hosszasan, és több helyütt foglalkozik a jószágvesztéssel büntetett hűden személy, valamint a családtagjai vagyonában beálló változásokkal - rendelkezése szerint „a hűtlenség vétke által a hűtlen ember mind fejét, mind örökségét: azyz minden fekvő jószágát és birtokjogait örökre elveszti és ebekből a fekvő jószágokból és birtokjogokból az ilyen hűtelen, vagyis hűtlenséggel beszennyezett, meggyalázott és elmarasztalt embert meg a hívekkel való minden közösségtől. Hogy ha valakinek valami efféléről tudomása vagyon, és noha bizonyságot tehetne róla, meg nem jelenti, ugyanazon büntetés szálljon reá.” — CJH. 54 1222. évi XXXI. Törvénycikk - Aranybulla - ellenállási záradéka: „2. § Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké.” — CJH. 55 Tripartitum I. rész 13. czím „5. § És hogy az istentelen embereknek elkövetett gonoszsága büntetlenül ne maradjon; hogy a nemesség és parasztság egyenlő értékűnek föl ne tűnjék; s ismét, hogy a hűségnek a hűtlenséggel egyenlő jutalma ne legyen; tehát a hűdének vakmerőségének és lázadásának megtörése és az istentelen és becstelen emberek rosszindulatú szabatosságának megfékezésére a mi eleink - ezt hozván magával a törvény szigora s a közjó is ezt kívánván, - országos végzeménynyel elhatározták és megállapították, hogy7 nemcsak valamely magvaszakadtnak (amint előadtam) hanem azoknak birtokjogai is, (még életükben) Magyarország szent koronájára háramoljanak s következéskép adományozás alá kerüljenek, a kik konokul az ország alkotmánya ellen támadnak és ezáltal a királyi felség méltóságát megvetik, és másokat a törvényes igazságon kívül önkényből és vakmerőén háborgatnak, hogy7 az istentelenek megbüntetésének példája némelyeket elrettentsen, másokat pedig, a kik az ilyenek jószágait netalán adományúl nyertek, annál inkább a hűséges cselekedetek gyakorlására és végzésére buzdítson.” - CJH.-20-
