Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

Bevezetés

BEVEZETÉS

Szeretem a városomat. Lehetőségeimhez mérten gyűjtöm a vele kapcsolatos relikviákat. Gyakran térdelek le a bolhapiacok földre terített pokrócain található — padlástakarításból visszamaradt — bőröndök értékeit kutatva. Egyik alkalommal, kézzel írt napló került a kezembe. Egy Németországba kitelepített vagongyári műszaki tisztviselő jegyezte fel benne megélt napjainak történetét. Érdeklődve forgattam a megsárgult lapokat, majd eltettem a „kincseim” közé. A napokban ismét a kezembe kerülvén, érdeklődve olvasni kezdtem. Rá kellett jönnöm, hogy az 1945. év eseményeiből szinte csak a nyilasok illetve az azt követő hónapok oroszok által elkövetett rémtetteiről van némi tudásom, elképzelésem. A város polgárainak mindennapjai homályban maradtak. A szörnyű tragédiákat jelentő eseményeket őrizte csak meg emlékezetünk. Nagyon keveset tudtam a vészkorszak és az azt követő megszállás győri történéseiről, pedig ez a szűk családomat is érintette.

A minap aztán a jó egészségben élő 90. születésnapját váró édesanyámmal beszélgettem. Valahogy előjött a szó a háborúról, a háborút követő hónapokról, az 1945. évről. Bátyám ekkor 2 éves volt, nővérem az év szeptemberében született csecsemő. Milyen lehetett a város élete, milyen volt az ostrom, hogy vészelték át a győriek a félelmet, a kiszolgáltatottságot? A válasz nagyon meglepő volt számomra.

— Nem tudom kisfiam. Nem tudom, mi menekültünk, édesapád valahol a fronton harcolt. Mi nagypapáddal a győri helyőrség hadtáp alhadnagyával elindultunk nyugatra. Csak szeptemberben jöttünk vissza.

Hihetetlen, gondoltam magamban, a hétköznapi emberek tömegeinek mindennapi életét jelentősen befolyásoló évről szinte semmit sem tudok, de nem tud róla sok a kort megélő győri lakos sem. Nem tudja, mert elment. A város lakosságának közel 50%-a kényszerűségből elhagyta a várost. Talán a hódoltság idején történhetett hasonló szörnyűség Győr polgáraival. Ekkor lehetett hasonló mértékű az elköltözés.

Aztán elkezdtem kutatni és azt tapasztaltam, hogy a kor feldolgozása annyira hiányos az év eseményeit illetően, hogy a város nyilas polgármesterének a születési adatait sem ismertük. Arra gondoltam, ha történelmünk „embert fordító” másfél évének győri vonatkozásairól, annak minden fontos eseményéről, mint az 1848/49-es forradalom és szabadságharcról S^ávay Gyula Győr monográfiájában olvashatunk, akkor talán az 1945. év, a vészkorszak, illetve az azt követő megszállás mindennapjainak feldolgozása is szükséges, vagy legalább tanulságos lehet. Kutatni kezdtem. A hihetetlen értékes napló, mint fontos kiindulási anyag után először édesanyám élményeit jegyeztem le. Később számomra rendkívül nagy értékű forrásanyagra leltem. Irlbachi ismerősöm a győri polgári menekültekről juttatott el hozzám izgalmas forrásanyagot.

A rendszerváltás utáni időszak szabad gondolkodása hozta el azt a lehetőséget, hogy az 1956-os forradalom Győr városában lezajló eseményeiT, ma már történelmi valóságában olvashatjuk, a városi levéltár által szerkesztett kitűnő három kötetes műben.

A mindenkit elrettentő holocaust városunkat érintő eseményeinek feldolgozását is csak az elmúlt évben adták ki Nagy István hatalmas űrt kitöltő munkájaként. Ez a nagyon-9-