Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

A HADRA FOGHATÓ LAKOSSÁG KITELEPÍTÉSE

hadvezetés rendelkezésére bocsátanak. A magyar királyi honvédelmi miniszter és a vezérkar főnöke a fenti kormányközi megállapodás alapján a 92. 297/eln.l/a 1944. rendeletével elrendelte a Győr vármegye pannonhalmi, sokoroaljai járásnak, valamint Győr thj. városnak a Győrtől és a Mosoni Dunától keletre eső területének katonai kiürítését.100 A honvédelmi miniszter a kitelepítendő katonák körét a következőképpen határozta meg. Magas rangú vezérkari tisztek családjukkal együtt kötelesek az országot elhagyni és a birodalom kijelölt területére távozni. A tényleges katonai szolgálatot teljesítő honvédek, tisztek és a szolgálaton kívüli tartalékos tisztek kitelepülése is kötelező. A tiszthelyettesek, és tisztek családtagjainak Németországba települése a családfő döntésétől függ.101

Győrben az amúgy sok csapatmozgás miatt a katonák kitelepülése a katonai szállítások nagy száma miatt nem is volt feltűnő. A kivonulások különben is legtöbbször a késő esti órákban valósultak meg. így nem volt feltűnő a katonák teljes menetfelszerelésben való masírozása. A honvédségnek azonban a kitelepüléshez fogatokra és élelmiszerre volt szüksége. A honvédség ez irányú szükségletét kielégítendő, fogatokat, lovakat foglalt le és sajátjaként gazdálkodott a városi élelmiszerkészlettel.102 A rendőrség és a városi közigazgatás ez ellen nem tett, nem tehetett semmit. A városban az ez idáig is nehéz közellátás, néhány közszükségleti cikk esetében katasztrofálissá vált. (zsír, vaj, cukor, liszt, hús).

1944 decemberében a győri Frigyes laktanyában gyülekezett egy rendkívül gyorsan bevonultatott, legnagyobb részt 1923-24-ben született fiatalokból álló gyalogezred. A rövid idő alatt felállított katonai egységben több olyan fiatalt is találhattunk, akiket az utcán fogdostak össze, talán éppen akkor, amikor a bevonulási parancsról szóló falragaszokat olvasták. A Frigyes laktanyában akkor már nem volt tiszthelyettes illetve tisztes, akik az újoncokat kiképezték volna. Fia lett volna kiképző tiszthelyettes, vagy más tapasztalt elöljáró, akkor sem tudták volna a harctéren szükséges ismereteket begyakorolni az újoncok. Nemcsak a krónikus fegyverhiány miatt, hanem a korszerűtlen kiképzési gyakorlat miatt se. A visszaemlékezések szerint ugyanis a magyar honvédségnél még a háború végén is szinte kizárólag alaki gyakorlatokat végeztettek a katonákkal. A fapuskákkal elvégzett „vigyázz menetek” nem készítették fel őket a harctéri körülményekre.

A századoknak a városból kellett beszerezni az ellátásukhoz szükséges élelmiszert és a körletek fűtéséhez a környékbeli kiserdőkből a tűzifát. A katonák legfontosabb ténykedése így csak az ellátásukhoz szükséges áruk beszerzésére korlátozódott. Sokan azonban a körletekben unatkozva töltötték az időt, arra várva, hogy parancsot kapjanak, s hogy a városba kelljen kimenniük valamit beszerezni, elintézni.103 Ezzel a kimenővel tudták kicsit változatossá tenni a várakozást.104

100 MNL GYMSMGYL: IV. B. 451. a Főispáni bizalmas iratok 1945. 3. doboz. 93/1945

101 GyNH: 1944. december 12. 2. oldal. Tábornokok és vezérkari tisztek családtagjait azonban mindenképpen ki kellett telepíteni.

10216. kép 187.oldal.

10317. kép 188. oldal.

104 Szalay Gyula: Piros vér hull őszi sárban. Szerző kiadása Florida 1989. Framo Publishing Nyomda 15-20. oldal. Nagybátyám Szalay Gyula saját visszaemlékezéseit vetette papírra. Egyetemistaként tanulmányait megszakítva vonult-55-