Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

HADIÜZEMEK A VÁROSBAN

mind a 42 vagont Győrszentmártonból egyenesen Ágfalvára — győrszabadhegyi megállás nélkül — irányította.94

A győri MÁV természetesen a győri hadiüzemek hierarchiájában előkelő szerepet játszott. A vasút teljes tevékenysége német és magyar katonai felügyelet alá tartozott. A MÁV dolgozók szervezett kitelepítéséről nem beszélhetünk, mert nekik az ostrom napjáig teljes kapacitással kellett dolgozniuk, már amennyire ezt a megrongált vasúti eszközök számukra lehetővé tették. Az összeomlás napjaiban a kimenő szerelvényekkel nagyon sok győri vasutas indult útnak nyugat felé, illetve sokan közülük, kik éppen úton voltak, Ausztriából, Németországból nem tudtak már visszajönni.

A Győri Textilipari Művek anyagkészletének teljes állományát kivitték a birodalomba. A dolgozók szervezett kiutaztatására nem került sor.

Nem tudni, hogy a többi győri üzem dolgozóinál végbement-e a Németországba való „önkéntes” költözés. Valószínűen szervezetten nagy számban nem. Ezekben az üzemekben a gépeket sem szerelték le. A gyár anyagkészletét azonban kiszállították. A szándék számomra egyértelművé teszi, hogy nem csak a termelő kapacitásra, hanem a gépeket üzemeltető munkásokra ugyanolyan sors várt, mint a Magyar Vagon és Gépgyár gyáregységeire és egyébként a harcoló egységekre. Erre azonban már a hatalomnak és a németeknek sem ideje, sem szállító kapacitása nem volt.

A legelső kitelepült munkásoktól érkező hírek nem voltak túl jók. Sem a szállás, sem a munkakörülmények nem voltak azonosak az előre beígértekkel, és az újságban megjelentekkel. A gyakori bombázás okozta félelem rányomta bélyegét az itt élő magyarok mindennapjaira. A sok rossz hír pedig többször arra sarkallta a Győri Nemzeti Hírlap elkötelezett újságíróit, hogy gyors cáfolattal valós vagy fiktív Németországból jövő levelek alapján oszlassa el a kételyeket. Például Ernst bácsi céllövő mutatványos bútorgyárban dolgozó fia, aki egyik hadiüzemmel menekült ki, írt az ottani életről. „Pompásan fűtöttek subáink. Itt bombatámadásnak semmi nyoma. Ellátásunk kifogástalan, ma borjúhús és krumplipüré volt a\ ebéd. Van vaj, gyümölcsig jó kenyér.... üvgetekben bőven van áru. Vettünk igen jó frottír törülközőt 2 márka ötvenért" A bombatámadásoktól félő, az ellátás nehézségeitől szenvedő olvasónak ez a világ már maga lehetett a kánaán. Aztán az olvasó józan ésszel végiggondolta, vajon hol dobják le a felettünk százával nyugatra repülő angol-amerikai repülőgépek a bomba terhüket, ha vissza már üresen jönnek és emellett még Németországot így megkímélik?95

94 MNL GYMSMGYL: XXV. 2. Népbírósági iratok 438/1946: Jordán János a Cardo tulajdonosának és vezérigazgatójának pere. Az hogy a gyár bevagonírozott gépeit nem „szem előtt” a győri teherpályaudvaron, hanem Győrszentmártonban várakoztatták, szintén a gyárvezetés lassító akciója volt.

95 GyNH: 1944. június 19. 1. oldal.-52-