Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)
HADIÜZEMEK A VÁROSBAN
tunk. Ha a többi gyárrészleg fellelhető létszámadatait családtagokkal együtt összegezzük, miszerint: az alkalmazottak száma 2417 fő, a törzsgyárból kitelepültek száma 1541 fő, a repülőgépgyárból kitelepítettek szám 2407 fő. Mivel nem találtam közelítő számot sem a fentiekre az autógyár tekintetében, ezt csak becsülni tudom. A gyár létszámát, kiszállított termelőeszközeinek mennyiségét tekintetbe véve sem lehet számuk családtagokkal együtt 1500-1600 főnél kevesebb. Véleményem szerint csak a Magyar Vagon és Gépgyárból kitelepültek száma családtagjaikkal együtt számításaim szerint megközelítette, esetleg meg is haladta a 8000 főt. A fenti létszámban természetesen nemcsak győri, hanem vidéki dolgozókat, a város vonzáskörzetéből származó családokat is találunk. A gyárban dolgozó győri és vidékiek arányát 70-30%-ra becsülöm. A kor vidéki lakosai ekkor még zömében mezőgazdasággal foglakoztak. Tehát a vagongyári munkások között legfeljebb 30%-ban találhattunk vidékről bejárókat. A vagongyári munkásoknak Németországban olyan körülményeket biztosítottak, mint itthon a keleti országrészből jött menekülteknek jutott. Dolgozniuk kellett, egy tál ételt kaptak, a gyakori bombázások is állandó fenyegetettséget jelentett számukra. A háború befejezéséig — a német közellátásnak, és a magukkal vitt élelmiszernek, ruhának köszönhetően — a háborús körülmények között annyira konszolidált volt a helyzetük, ami a folyamatos munkaképességük fenntartásához szükséges volt. A VÁROS TÖBBI HADIÜZEMÉNEK SORSA A fentiek csak a város egyik hadiüzemének — a Magyar Vagon és Gépgyárnak — részbeni kitelepülését próbálja nyomon követni. A város más stratégiai vállalatai közül néhánynak hasonló sorsot szántak. Ezek gépeit is becsomagolták, bevagonírozták. A kisebb jelentőségű vállalatok kitelepítése a szállító eszközök kapacitásának függvénye volt. Amennyiben a vállalat megkapta a kitelepítési parancsot, igényelnie kellett szállítóeszközt (vagonokat illetve teherjárműveket a vasúiig való szállításra) a német katonai parancsnokságon, a Bisinger sétányon, a kitelepítési kocsi igénylési irodában.87 A bevagonírozás után esetenként 2-3 napot álltak még a szerelvények a győri rendező pályaudvaron. A dolgozók kitelepítése szorosan kapcsolódott a gépek, szerszámok elszállításához. A szerelvényekben mindig voltak személyszállításra alkalmas vagonok is. A Magyar Állami Vas- Acél- Gépgyára, amelyet vezérigazgatóként Horthy István irányított, a cég a Magyar Vagon és Gépgyár méretéhez hasonló vagy talán annál nagyobb hadiüzem volt.88 Az üzemnek budapesti, győri, diósgyőri telephelyei voltak a legfontosabbak. Szoros kooperációban dolgozott a Vagongyárral. Ez a vállalat (nem Győrben) gyártotta például a Botond és Maros tehergépjárművek motorjait. 87 MNL GYMSMGYL: XXV. 2. Népbírósági iratok 438/1946: Jordán János a Cardo tulajdonosának és vezérigazgatójának pere. 88 A kormányzó helyettes halála után a gyárat Horthy István Magyar Állami Vas- Acél- Gépgyárnak nevezték el.-50-