Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

NÉMET MEGSZÁLLÁS ALATT

1940-ben tehát az erdélyi fronton kellett szolgálatot teljesítenie, ha megkapta az Erdélyi Emlékérmet. Ezután a délvidéki frontra vezényelték, ahol megkapta a Délvidéki Emlékérmet. Ezt a kitüntetést azon katonák kapták, akik Bánát-Bácska visszacsatolásakor ezen a fronton teljesítettek szolgálatot, tehát ezt a kitüntetést katonaként kapta. Ezt a főhadnaggyá való 1942. januári előléptetés is bizonyítja. A sok homály, illetve nevének az archívumokból való eltávolítása miatt gondolhatunk másra is.

A 20. század második harmadában, de már a békediktátum után is — tudjuk — sokszor „láthatadanná” kellett tenni katonákat, ha a katonaság létszámával akartak manipulálni, vagy ha a hatalom meg akarta védeni őket. Valószínű ebben az esetben is az utóbbiról lehetett szó.

Az Újvidéki 1941. januári vérengzést csak lassan követte a bűnösök számonkérése. A január végi bűntettek után, csak az év július 15-én mondta el Kállay miniszterelnök a véleményét a szörnyű eseményről. „M nemzet rendelkezik azpal a bátorsággal, hogy amit tennie kellett a szükség percében, arról itt ma számot adjon. Vállaljuk a felelősséget mindazért, ami történt. Es akit ezen a téren mulasztás terhelhet, azpk ellen a törvényes intézkedések folyamatban vannak”. 37 Azonban csak azoknak a katonai vezetőknek a számonkéréséről lehetett ettől kezdődően szó, akik a nyilvánosság előtt egyértelműen kompromittálódtak erőszakos tetteik miatt. Az állomány többi részét igyekeztek menteni. Ide tartoztak az itt szolgáló kisebb bűnű, de a bűntelen katonák is, hiszen a közvélemény nem tett különbséget köztük. Az Újvidéken 1941 januárjában a rendőrségi munkát és a várost megszállva tartó katonák mindegyikének a kollektív bűnösség vádjával kellett szembenézni. (Mint ezt dr. Karsay Árpád példája is mutatja.) Ettől a vádtól illetve a további felelősségre vonástól — a katonákat védeni akarók - távolíthatták el személyi anyagaikat a nyilvántartásból. így történhetett ez az egykori polgármesterrel is, ugyanis, további életrajzi adatok, kitüntetéseinek, előléptetés okainak magyarázata miatt kéréssel fordultam az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához, illetve a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeumához, továbbá a Hadtörténelmi Levéltár és Irattár Központi Irattárához, remélve, hogy a fentiekről szóló feljegyzéseket és személyi anyagát megküldik. Bár az összes adatával rendelkeztem, amely ehhez a kutatáshoz szükséges, hivatalos választ kaptam mindkét helyről, hogy dr. Karsay Árpádról kinevezett polgármesterünk katonai életéről adat nem áll rendelkezésükre.

Ily módon az is magyarázható, hogy napjainkig, miért volt ilyen kevés adat a katonai ténykedéséről. Valószínűleg szándékosan tüntették el az iratait. Ezt alátámasztani látszik az a tény is, hogy leszerelése után a főkapitány számára 1944. március 5-6-ra eltávozást adott Budapestre „személyes ügyeinek intézése végett”.37 38 Az újvidéki rendőrségen végzett jó munkája magyarázná meg a gyakori „kölcsön adásait”, illetve a fiatalemberként való oly ismertségét, hogy Galántára őt nevezik ki ideiglenesen a rendőrség élére. Ezek természetesen csak fikciók, bizonyíték, forrás nem áll rendelkezésre.

Keserűen árnyalta sajnos a képet, hogy a DNSz 1946. március 30-i számában szintén megemlíti, hogy a polgármesternek „szerepe volt az újvidéki dolgokban”. Nyilván szóbeTörök Károly győri rendőrfőkapitány nyugdíjba vonulásakor foglalta el a győri főkapitányi széket. Négy hétig volt városunk rendőrfőkapitánya, amikor Szombathelyre rendelték.

37 Zentai Újság 1941. július 17. 2. oldal.

38MNLVL: A magyar Királyi Rendőrség Szombathelyi Kapitánysága 314/1944-25-