Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

NÉMET MEGSZÁLLÁS ALATT

ez jelenhetett meg akkoriban naponta a városban) a legnagyobb szenvedésekhez mérhető tragédiák megélőinek, új jelszót talált. „Nagypéntek nélkül nincs feltámadás” hirdette a napilap, Szálasi Ferencet idézve.

Az önmagában tetszetős mondatok, azonban amikor hadszíntérré vált az ország, csak a pusztuláshoz jelentő utat mutatták meg. A propaganda ellenére sem volt képes a kormány a háború okozta fenyegetettséget, bizonytalanságot legyőzni. Az emberek egy része hitt a győzelemben, más része félt a bolsevizmustól, és egy jelentős hányad szerette volna csak egyszerűen az életét megőrizni, mindent túlélni a háború végéig. A nyilas hatalom átvételét a közigazgatás teljes reformja követte. A közigazgatás tisztségviselőit lecserélték a nyilaskeresztes párt kipróbált embereire. Az új tisztviselők gondolkodás nélkül hajtották végre a nemzetvezető országpusztító intézkedéseit. A nyilas parlament nem választott, hanem behívott képviselőkből állt.

Rendelettel megszüntették a tanács legitimitását is. Az 1944. évi közgyűlési jegyzőkönyvben olvashatjuk „3180 szf1944 ME rendelet a törvényhatósági bizottság működését felfüggesztette, a rendeletben adott felhatalmazás alapján, a következő határozatokat a közgyűlés helyett a város polgármestere, hozta”30 Tehát a képviselő testületek helyett a párt által kinevezett polgármesterek döntöttek a helyi politikát érintő ügyekben, illetve gondolkodás nélkül hajtották végre a kormány és a kormánybiztosok utasításait. A közigazgatás kinevezett vezetői még a legszűkebb pátriájukat érintő kérdésekben sem hozhattak önálló döntéseket, hogy a párt befolyása jobban érvényesüljön. Minden döntéshozó mellé kineveztek egy pártmegbízottat. A szolgabíróknak, polgármestereknek, főispánoknak folyamatosan egyeztetnie kellett a melléjük kirendelt pártkatonával.

A közigazgatásban elrendelték az alkalmazottak és családtagjaiknak igazolási eljárását, hogy igaz „őskeresztény” családból származnak-e. Csak ezzel a bizonyítvánnyal tölthették be a továbbiakban a köztisztviselők hivatalukat. A közszolgáknak az új hatalomra fel is kellett esküdniük.

Szálasi Ferenc Magyarffy Gyulát (1902. június 21. Zabar) helyezte a vármegye főispáni székébe. A megyevezető 1944 novemberétől a vármegye hadműveleti kormánybiztosi beosztását is betöltötte. A főispán mellett Mészáros Imre fogtechnikus (1905. 01. 15. Zenta) volt a pártmegbízott segítő. A főispánnak lehetősége és kötelessége volt a közigazgatást nyilas káderekkel feltölteni. Magyarffy Gyula Székesfehérvárról került Győrbe a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarához. A városban ő alapította meg a Hungarista Mozgalmat. Győri tevékenysége után Szombathelyen (a nyilas fővárosban) látta el tisztét a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamaránál, és az itt megismert hasonlóan gondolkodó párttársai közül választott polgármestert a városnak. Dr. Karsay Árpád szombathelyi rendőrfogalmazó (1912. február 23. Szombathely) — második jelöltként — kapott ideiglenes megbízást a polgármesteri teendők ellátására, miután Koller Jenő nyugdíjazását kérte.

30 GyMJVL: IV B.1401 a. Közgyűlési jegyzőkönyvek 1944. 139. oldal. (Az idézett bejegyzés nem közgyűlésen született, de a rendelet szövegét a közgyűlési jegyzőkönyv tartalmazza)-22-