Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

NÉMET MEGSZÁLLÁS ALATT

Ha2afiatlan és hazaellenes tevékenységük miatt betiltották a szociáldemokrata és kisgazdapártot is. A Magyar Nemzeti Szocialista Párt viszont Pálffy Fidél vezetésével közleményben jelenti, hogy Győrben, a Deák utcában megnyílt az új irodája.2

A zsidó lakossággal kapcsolatos intézkedések májusra érték el azt a stádiumot, amelyet az utókor már a genocídium fogalmával illet. Ez a gettóba zárást, majd a zsidóság deportálását jelentette. A lakosság városon belüli mozgása is ebben az időben kezdődött el. A zsidók gettóba telepítése előtt zsidó házakat jelöltek ki, ahova a város különböző pontján élő — létük lehetőségét megkérdőjelezetteket — ezekbe a kijelölt „zsidó” házakba telepítették be. Az itt élő keresztény családokat rávették, hogy költözzenek el a zsidók közeléből, ne éljenek ott tovább, mert nem élhetnek keresztények bűnös környezetben.

Városunkban — bár a szokásoknak megfelelően az új kormány megalakulása után a főispán felajánlotta a lemondását — dr. nagykászonyi Kászonyi Richárd bizalmat kapott a Sztójay kormánytól és a főispáni poszton megerősíttetett. Csakúgy posztján maradhatott Koller Jenő Győr város polgármestere is.

A faji diszkriminatív törvényeken túl a város lakossága a folyamatosan romló megélhetési viszonyoktól eltekintve, április 13-ig nem érzett sok változást. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás az „Actio Catholica” országos elnökségének ülésén kijelentette, hogy „Európában a legnyugodtabb állapotok Magyarországon vannak. ”3 A hercegprímás valószínűleg a magyarországi helyzetet egy kicsit rózsaszínben látta, vagy a kijelentés csak a háború sújtotta országokkal való összehasonlításban állta meg a helyét. A lakosság befelé fordulását talán jól példázza a városi kultúrházban 1944. március 22-én megnyílt „Dunántúl művészete” kiállítás látogatottsága. Bár a kiállítás a régió legjobb festőinek, szobrászainak anyagát mutatta be, az újságíró mégis órákon keresztül egyedül sétálhatott a műalkotások között az érdeklődés hiánya miatt.4

1944. április 13-al minden megváltozott a városban. Az első bombázás, a sok áldozatot követelő sokk után más lett az élet Győrben. A lakosoknak új ismereteket kellett elsajátítani. Megtanulták, hogyan kell bombatámadás idején viselkedni. A városi tanács plakátokon és az újság hasábjain keresztül közvetítette az új túlélési szabályokat, amelyek betartásával sok egyéni tragédia elkerülhetővé vált. Mindenekelőtt pontosan tudni kellett az óvóhelyek címét és a hozzájuk vezető utat.

Az önkormányzat köteles volt gondoskodni új légópincék kialakításáról. Felhívták a figyelmet, hogy a házakban legyen mindig homok, az esedeges tüzek oltására. A szomszédoknak tudniuk kellett, hol vészelik át a háztulajdonosok a bombatámadást, így az esedeges romok alóli mentést meggyorsíthatták. A riadó lefújása után a fel nem robbant bombákat fel kellett kutatni. A „besült” gyújtóbombát lapáttal óvatosan szabadott csak felvenni, és legalább fél méter mélységű gödörbe eltemetni. A gyújtóbombából a bőrre fröccsent égő foszfort sárral vagy vizes homokkal tanácsolták lefojtani, ügyelni kellett arra is, hogy a testfelületen maradt foszfor kiszáradás után újra meggyül-2 GyNH: 1944. május 21. 6. oldal.

3 GyNH: 1944. március 19. 5. oldal.

4 GyNH: 1944. március 23. 5. oldal.- 16-