Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)
AZ ÉLET ÚJJÁSZERVEZÉSE GYŐRBEN
sát, a felsőbb orosz vezetés irányába megfogalmazott panaszt pedig csak megtorlás követte volna. A lakáshelyzet 1946 márciusában már annyira elviselheteden volt, hogy Udvaros István polgármester a magyar miniszterelnöknek írt levelében vázolta a győri helyzetet, segítséget kérve. Levelében kihangsúlyozta, hogy a Szövetségi Ellenőrző Bizottság jelentésével ellentétben, mely szerint november óta újabb csapattestek a városban nem lettek elhelyezve, az igazság gyökeresen más. A lakáshivatal névszerinti felsorolása mutatta, hogy a lakást igénylő orosz katonai személyek száma megduplázódott. Csak 1945 novembere óta 115 lakást utaltak ki számukra. Az eltávozott tisztek lakását sem adták vissza polgári tulajdonosaiknak, ezt más orosz katonai személyeknek játszották át. A polgármester levelében hangsúlyozza, hogy a város fekvése miatt a Bécs-Budapest főközlekedési út mellett elhelyezkedvén rengeteg átvonuló alakulatot kell hogy ellásson, kik napokig a városban vannak. Nemcsak a lakástulajdonosok szenvedtek a szovjet katonák lakás foglalásai miatt, hanem az egész város. A katonák nem törődtek a tisztasággal, az ingatlan állapotával. Az ott hagyott szemét, a bűz már közegészségügyi problémává vált. 1946. április 28-án a Magyar Kultúrmérnöki Hivatal győri irodája egy átiratot intézett a polgármesterhez. Kérte a város első számú vezetőjét, tegyen lépéseket az áldatlan állapotok megszüntetéséért. Érdemes idézni, hogyan ecseteli a különben törvényhatósági bizottsági tag az orosz katonák által lakott ingatlanokat. „a mai helyset szerint az oroszok által teljesen igénybe vett épületekben a szemét kihordást úgy oldják meg hogy a legközelebb eső világítóudvarba kiöntik, és innen magyarázható az, hogy a világítóudvarral szomszédos házakban a patkányok tömege elszaporodott és a legyek áradata kezdi a lakásokban való tartózkodást lehetetlenné tenni. ”A polgármester intézkedéséről már forrás nem állt rendelkezésre. A kérés kényes volta jól mutatta, milyen feladatokat kellett a városvezetésnek megoldania. MENNYIBE KERÜLT A VÁROS LAKOSAINAK A MEGSZÁLLÓK ELTARTÁSA? A III. orosz hadsereg ellátását a vármegye területén a főispán koordinálta. Az orosz parancsnokság igényeinek leadása után az alispáni iroda bontotta le járásokra az összegyűjtendő élelmiszer, gabona, tűzifa, épületfa, takarmány mennyiségét. A negyedévenként megállapított mennyiségeken kívül gyakran extra kívánságokkal álltak elő a különböző orosz parancsnokságok. Az öt hónapos nyilas uralom, a magyar és német hadsereg élelmezése, illetve a város kiürítése miatt a gazdák már szinte termény, takarmány nélkül néztek az új gazdasági év elé. Ilyen körülmények között hihetetlen nagy erőfeszítések árán sikerült csak — vagy ha nem, csak gyakran objektív okokból — a kívánságokat kielégíteni. A fegyverszüneti egyezményben a magyar félre rótták ki az orosz hadsereg ellátási kötelezettségét is. A szerződés értelmében a negyedéves beszolgáltatandó mennyiségeket rögzítették a tárgy negyedévre vonatkozóan, ez azonban menetközben az orosz szükségleteknek megfelelően bármikor változtatható volt. Az első negyedben a főispánnak szóló jelentés alapján: 858 db 240 kg-on felüli szarvasmarha, 6 db 240 kg alatti szarvasmarha, 354 db birka, 2312 db 60 kg-on felüli sertés, 321 db 60 kg alatti sertés lett- 120-
