Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

AZ ÉLET ÚJJÁSZERVEZÉSE GYŐRBEN

zultusnak. Dr. Rais Ferenc N. B. tagot a Fehérvári úton igazoltatta két orosz katona. Miután iratai rendben voltak a katona csizmáját és hátizsákját mustrálva be akarta te­relni egy üresen álló házba. A bizottsági tag jobbnak látta menekülőre fogni a dolgot és beszaladt a közelben lévő Grab gyár katonai parancsnokságára. A gyár orosz parancs­noka egy altisztet adott mellé, aki elkísérte a parancsnokságra. Orosz járőrök kíséreté­ben sikerült megtalálniuk a két orosz katonát, akik akkor már egy magyar rendőr társa­ságában nyugodtan várták az ellenőrzést. A magyar rendőr gyáván az orosz járőröket védte, nekik adott igazat, míg meg nem tudta, hogy az igazoltatott személy a városban magas posztot tölt be.247 Fegyvertelen, tapasztaladan rendőrünk bizonyára azt találta kifizetődőbbnek, ha a fegyveres hatalom mellé áll. A közbiztonságot, a lakosok védtelenségét rendkívül jól példázza ez a szerencsés ki­menetelű támadás. A polgári lakosság félt. Délután és este nem mertek kimenni az ut­cára. Tudták, hogy hiába tesznek panaszt, az nem talál meghallgatást. Feljelentést tenni a magyar hatóságnál nem volt értelme, mert a magyar rendőrség orosz katonákkal szemben nem nyomozhatott. Az orosz katonai parancsnokság levélben való megkere­sése hatástalan maradt. Egyedüli lehetősége lehetett az itt élő embereknek, ha közvet­len a szovjet katonai parancsnokságon tesznek a támadásról bejelentést. Ez késő dél­után és éjszaka, amikor a támadások nagy része megesett, zárva volt. Esélytelen volt a külvárosban megtámadott sértett igazság keresése is, hiszen míg elérte a belvárosban a Bisinger sétányon található irodát, a tettesek kereket oldottak. Sokan tehát nem is tet­tek feljelentést. Aki mégis bejelentette, az sem számíthatott jó eséllyel az elégtételre, vagy elvett javainak visszaszolgáltatására.248 A félelem, a házakba való bezárkózás már az újjáépítést veszélyeztette, hiszen munkára alkalmas időben délután, szinte kiürültek a város utcái. A helyzet annyira kiéleződött, hogy a Győrött szolgáló Vörös Fladsereg csapatainak parancsnoka Barinoff tábornok hajlandó volt a város alpolgármesterét Kolonits Árpádot fogadni. A tárgyalás lezárása­ként újabb ígéret hangzott el. Eszerint a külvárosban megerősített orosz járőrök fog­nak cirkálni a rend helyreállítása érdekében. A tábornok kihangsúlyozta, a szovjet ka­tonáknak is érdeke, hogy a lakosság bizalommal viseltessen irányukban.249 A bizalom azonban ettől az ígérettől nem tudott helyreállni, mert az erőszakos támadások válto­­zadan gyakorisággal folytatódtak. Decemberben megváltozott a szovjetek hozzáállása a város közbiztonságának kérdé­sében, amikor a sorozatos panaszok a főparancsnoksághoz, Vorosilov marsallhoz is eljutottak. A szovjet városparancsnok Zuzin őrnagy és a Nemzetközi Ellenőrző Bi­zottság képviseletében Latkov főhadnagy (Makarenko őrnagy ezen a napon nem tar­tózkodott a városban) hajlandó volt a városvezetés népes küldöttségét — Udvaros Ist­ván polgármester és dr. Horváth József polgármester helyettes vezetésével — fogadni. Megállapodásuk alapján az orosz és magyar katonák közös járőrözésével javították a közbiztonságot. Ezen kívül több közvetlenül elérhető telefonszámon is fel lehetett hívni az orosz rendfenntartó szerveket. Ez az intézkedés a gyors reagálás miatt rendid-247 MNL GYMSMGYL: XVII. 1. Győr Város Nemzeti Bizottságának iratai: Nemzeti Bizottság 1945. április 13-i jegy­zőkönyve 1. doboz. 248 36. kép 200. oldal. 249 DNSz 1945. október 17. 1. oldal.-114-

Next

/
Thumbnails
Contents