Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 44/2022 (Győr, 2022)
Tanulmányok - Borbély Tamás: Három és fél évtized Győr város szolgálatában
Borbély Tamás a munkát. A személycserék miatt régi munkatársak távoztak, újak érkeztek, „s így — Eberth szavai szerint — újabb oktatásra szoruló egyetlen egy tisztviselőt kaptam magam mellé munkatársul”.19 Az Iroda által ellátottak száma viszont a válságossá váló gazdasági helyzetben folyamatosan nőtt. A nehézségek ellenére Éberth hamar kivívta az országos ismertséget a Segítő Iroda élén. 1915. júniusában a Rokkant Katonákat Gyámolító és Elhelyező Hivatal értékelése szerint „Győr városában a rokkant ügy fejlődésnek egy előrehaladottabb stádiumában áll, hogy ott a rokkant katonákról a gondoskodás a háború kezdete óta megtörtént”. A szervezet egyúttal azzal a kéréssel fordult a polgármesterhez, hogy mielőbb alakuljon meg győri bizottságuk is, melynek vezetőjeként Éberth Gézát látnák szívesen, mint főrokkantgyámot. 1915. júliusában Farkas Mátyás eleget tett a kérésüknek, s így Éberth Géza városi tanácsos vezetésével megalakult a Rokkant Katonákat Gyámolító és Elhelyező Hivatal városi bizottsága.20 A Segítő Iroda terhelése az erdélyi menekültek 1916. szeptemberi tömeges érkezése idején kiugróan megnőtt, miután az Éberth vezetése alatt álló szervezetet szeptember 2-án megbízták a menekülthelyzet kezelésével is. A tanácsos szavai szerint a menekültek ellátása „két hónapon át a vezetésem alatt álló segítő iroda munkaerejét éjjel-nappal lekötötte”.21 Az augusztus végén meginduló román támadást követően ugyanis néhány nap alatt közel 100 ezer ember hagyta el otthonát. A magyar kormány korábban számolt egy lehetséges román támadással, így voltak előzetes tervek a menekülés megszervezését illetően.22 A menekülthullám azonban nagyobb méreteket öltött, mint amire a hatóságok készültek. A támadás első napjaiban a szervezettség helyett a fejvesztett menekülés volt a jellemző.23 Hamar világossá vált, hogy a menekültek ellátásáról az erdélyi vármegyék nem fognak tudni gondoskodni (ahogy azt előzetesen tervezték), sőt az ország keleti vármegyéit is tehermentesíteni szükséges. A tömeges menekülés miatt a magyar minisztertanács 1916. szeptember 18-i ülésén úgy döntött, hogy engedélyezi a menekültek egy részének áttelepítését a dunántúli és felvidéki megyékbe is. Ennek keretében 31 ezer menekült Dunántúlra történő áthelyezését tervezték.24 Jellemző azonban a helyzet kaotikusságára, hogy már szeptember 1-jén több ezer menekülő érkezett a dunántúli vármegyékbe, így Győrbe is. A realitás tehát más volt, mint a kormányzat előzetes terve, ezért nem lehetett várni a központi intézkedésekre. A helyi hatóságoknak maguknak kellett megszervezni a menekültek ellátását. Éberth Géza tanácsos mindenre kiterjedően igyekezett koordinálni a menekültek ügyét, az általa vezetett iroda próbált mindent kézben tartani a szállások és az utaztatás megszervezésétől, a rokonok megkeresésén és az élelmezésen át a ruhák, illetve cipők kiadásáig. Győrbe összesen mintegy 2800 menekült érkezett. Közülük 600 fő tudott 19 GyMJVL IV. 1402. c. Győr thj. város ügyviteli iratai pm. 293/1917. 20 GyMJVL IV. 1402. c. Győr thj. város ügyviteli iratai pm. 1196/1915. 21 GyMJVL IV. 1402. c. Győr thj. város ügyviteli iratai pm. 293/1917. 22 Az előzetes tervek szerint egy román támadás esetén kizárólag erdélyi vármegyékben oldották volna meg a menekültek ellátását. Pontos tervezet született arról, melyik vármegyékből menekülőket mely vármegyékbe szükséges telepíteni. Ennek értelmében pl. Máramarosból a lakosságot Szatmár vármegyébe, Csík Vármegyéből Maros-Torda vármegyébe, Háromszékből Udvarhelyre stb. telepítették volna. Csáti 1999. 227. 23 Csáti 1999. 227. 24 Csáti 1999. 229. 96
