Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 44/2022 (Győr, 2022)

Forrásközlések - Perger Gyula: Kultusz és emlékezet: Horthy Miklós győri látogatásai

Levéltári kiadványok bemutatása

a Tanácsköztársaság idejéről, vagy a Jankó Ferenc — Győri Róbert szerzőpárosnak köszönhetően megvizsgálhatjuk Burgenland helyzetét az osztrák és magyar földrajztudomány szemüvegén keresztül. Nagy Szabolcs tollából Győr román megszállásáról olvashatunk. Schmidt Péter két ellentétes papi és politikusi pályát mutat be Huber János, illetve Thullner János személyében, Ablonczy Balázs pedig a Trianon 100 Lendület Kutatócsoport vezetőjeként a menekülés-elbeszéléseiről ismert Szitnyai Zoltán alakját rajzolja meg.

Ennek folytatásaként jelent meg 2022-ben az Arrabona legújabb két száma, melyek tanulmányai — megszokott módon — a régészet, a történettudomány, a néprajz, valamint az iparművészet kutatási területeibe engednek bepillantást. A 2021. évi 59. számban például Horváth Bianka a győri Széchenyi tér területén fekvő arrabonai vicus feltárásáról ír. Bagi Zoltán Péter tanulmányában egy Győr és Komárom 1594. évi ostromáról szóló pasquillust elemez, melynek szövegét közli munkája végén. Dénesi Tamás a Sajghó Benedek apát által 1741—42-ben átépíttetett Apátúr-ház történetét mutatja be a 17—18. században. Azonban nemcsak az építkezésről, vagy az egyes szobák felszereltségéről ír, hanem az ott zajló mindennapi életbe is betekintést enged az ott lakókkal együtt. Kiderül például, hogy hatalmas bormennyiséget tároltak az épület pincéjében. Ugyanis „a győri kerület szőlőinek (Csanak, Nagybaráti, Tényő) termése az apátúrház pincéjébe került. A jobb minőségű majorsági bort a rezidencia lakói és vendégei fogyasztották, a gyengébb dézsmaborokat a főapátsági falvak kocsmáiban mérették ki, illetve Győrben eladták”. De tudomást szerezhetünk egy-egy apátról is. „Sajghó Benedek főapáttá választásának évében mentéjéhez selymet vásároltak, kifizették a csizmadia felé fennálló tartozását, egy József nevű szabóval habitust varrattak számára, egy szűcs kibélelte a főapát házi süvegét, vidrakesztyűjét és Ágoston testvér süvegét. Lovainak négy szepesi pokrócot szereztek be és egy nyereggyártó - aki a fullajtár nyergét is elkészítette - a főapáti lakásban lévő régi széket zöld posztóval borította.” Továbbá kiderül az is, hogy a konyhára rendszeresen vásároltak eszközöket, az üvegedényektől kezdve a különböző fazekakon és kanalakon át a szitákig, a bevásárlószatyorig és a tormareszelőig.

Elkanyarodva a bencésektől, Horváth József az 1727-től 1850-ig működő Streibig-nyomda vonzáskörzetét vizsgálta meg. A szerző ezt egyrészt a nyomda kiadványainak előfizetői, másrészt az itt publikáló nem győri, de Győrhöz kötődő szerzők felől közelítette meg. Ismét bebizonyosodott, hogy „Streibig József működésének első másfél-két évtizede volt a győri nyomda virágkora. Nem csupán azért, mert Révai Miklós, Ráth Mátyás és Szerencsi Nagy István körül számos alkotó értelmiségi élt a városban; de azért is, mert az említettek kapcsolatai révén másutt élők is bőven adtak megrendelést a győri officinának” — állapította meg a szerző. A Streibig-nyomda termékei a Dunántúl mellett eljutottak messzebbre is, így a Tiszántúlra, vagy éppen Erdélybe is.

A 2022. évi 60. számban Diana Duchonová és Marti Tibor írásában olyan személyekről olvashatunk, akiket Esterházy Miklós Nagyszombatban 1645. december 11-én tartott temetésére hívtak meg. A jegyzék hierarchikus rendben sorolja fel a meghívottakat. A Magyar Királyság első világi méltóságának halálakor az állami reprezentáció miatt elsőként a pápa és az uralkodó kapott értesítést és a temetésre szóló hivatalos meghívást. A katolikus európai uralkodók közül a spanyol és a lengyel királyt, a bajor választófejedelmet, az uralkodói család tagjai közül Lipót Vilmos főherceget értesítették, de ők meghívót nem kaptak. Őket