Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)

Tanulmányok - Borbély Tamás: Érvek, viták a medvei Duna-híd létesítése és az 1938. évi közigazgatási változások kapcsán

I sített gyepűkkel védte az ő országát. A trianoni összeomlás óta szerzett keserű tapasztalatok s a lehetetlen trianoni határ kell, hogy méginkább figyelmeztesse a magyar kormányt ebbeli kötelességére.”17 Az egykori Moson vármegye sérelmes helyzete tehát ismert volt az 1920-as és az 1930-as években. Az is egyértelműnek tűnt, hogy érdemi területi, közigazgatási változásra — az „egye­lőre egyesített vármegye” felszámolására — kizárólag a trianoni határok módosítása esetében nyílhatott lehetőség. Ehhez 1938 őszéig kellett várni, amikor az első bécsi döntés értelmében jelentős magyarlakta területek kerültek Csehszlovákiától Magyarországhoz. A november 2-án kihirdetett határozat értelmében az egykori Pozsony vármegye számotte­vő részét Magyarországhoz csatolták - Pozsony viszont maradt a szomszédos állam területén. A Pozsony nélküli Pozsony vármegye (elsősorban a Csallóköz) lehetőségnek tűnt a történelmi múltjára és korábbi „függetlenségére” büszke Magyaróvár számára. Győr előbb lépett a medvei Duna-híd létesítése ügyében, az első erre vonatkozó terveket szinte a bécsi döntés napján az illetékes miniszter asztalára tették. A Mosonvármegye című lap november 6-án lelkesítő hangvételű cikkében arról számolt be, hogy a győriek mozgalmat indí­tottak a medvei híd érdekében, így nekik is meg kell kezdeni saját mozgalmuk megszervezését, egy dunaremetei állandó vashíd, és hosszabb távon a Magyaróvár-Dunaszerdahely—Galánta vasútvonal kiépítése ügyében.18 A mosoniak a következő hetekben jól kidolgozott érvekkel és széles körű társadalmi támogatottság mellett igyekeztek „saját hídjuk” és végső soron önálló vármegyéjük mellett harcolni. Társadalmi szempontból a mosoniak a növekvő német befolyással szembeni ellenállást, a vármegye „magyarságának” megerősítését hangsúlyozták, ami az Anschluss utáni időszakban valóban kiemelt jelentőséggel bírt.19 A központ nélküli Pozsony vármegyét közel színtiszta ma­gyar tömbként kezelték, amelynek beolvasztása révén — igaz részben új területeken - másfél évtized után megalakulhatott volna az „ezeréves” Moson vármegye. A visszatérő csallóközi települések magyar többsége hivatott tehát ellensúlyozni a Moson vármegye területén maradt németek által jelentett — vélt vagy valós — fenyegetést. Ez az érv egyébként Moson és Magyaróvár egyesítése kapcsán is hangsúlyos volt: egy magyar végvár létrehozása szükséges a német tömb árnyékában. A Magyarság című lap 1938. december 3-án így értékelte mindezt: „Moson és Magyaróvár a legutóbbi napokban mondotta ki közigazgatási egyesítését, hogy a határszélen erőteljesebb gócpontot teremtsen.”20 Az igazgatási infrastruktúra megléte szintén nem volt el­hanyagolható szempont, egy felhívás szerint „most az elárvult székhely és vármegyei székház készen várja az új közigazgatást”.21 Moson vármegyei részről a legnagyobb hangsúlyt az agrárközponti jelleg, a Csallóköz ha­sonló gazdasági szerepe kapta. Azt is hamar felismerték, hogy a visszacsatolást övező eufória mellett a csallóközi gazdák nehéz helyzetbe kerültek, hiszen legnagyobb felvevőpiacaik, Po-ÉRVEK, VITÁKAMEDVEIDUNA-HÍDLÉTESÍTÉSEÉS AZ 1938. ÉVI KÖZIGAZGATÁSI VÁLTOZÁSOK KAPCSÁN 17 Országgyűlési Napló 1931. 13. köt. 254. 18 Mosonvármegye 38. évf. 77. sz. (1938. november 6.) 2. 19 Az 1910-es népszámlálás alapján a vármegye német többségű volt, lakosainak 55 százaléka mondta magát németnek, míg a magyarok aránya 35, a horvátok aránya 9 százalék volt. Bár Trianonnal a németek által lakott települések jelentős része Ausztriához került, így is számottevő német kisebbség maradt a vármegye területén. 20 Magyarság 19. évf. 274. sz. (1938. december 3.) 4. 21 Mosonvármegye 38. évf. 77. sz. (1938. november 6.) 2. 93

Next

/
Thumbnails
Contents