Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)

Forrásközlések - Forrásközlések Bagi Zoltán Péter - Szovák Márton: Ruggerio Fabbarini leírása Győr 1594. évi ostromáról

BACI ZOLTÁN PÉTER - SZOVÁK MÁRTON

hogy, miután kétszázat levágtak közülük, a többi megfutamodott. Majd elkezdték elvontátni az ágyúkat, hogy a városba vigyék azokat, amikor rájuk tört egy nagy csapat török lovas, és arra kényszerítette őket, hogy meghátráljanak és visszavonuljanak, de ezt is akkora bátorsággal tették, hogy közülük csak négy vagy hat esett el a kopjáktól. Ezért, miután a magyarok rendezték soraikat, nem akartak elmenekülni. Szembeszálltak a törökökkel, és úgy rohanták meg a lovasságukat, hogy visszaszorították sok lépésnyi távolságra. De egy másik török had nyomására a mieink hol visszavonultak, hol támadtak, hol üldözésbe kezdtek olyan váratlanul, hogy négy gyalogos, mondhatni, visszatartott két órán át egy nagy ellenséges csapatot és végül el kellett hagyniuk azt az állást, amelyet a törökök építettek, ott hagyván kapát, ásót és mindazt, ami az erődítéshez kellett. A csatatér megint a halottaikkal volt tele, szám szerint négyszázzal, míg a mieink csak húsz sebesültet és halottat vesztettek.

[15] Ezen a napon érkezett Győrbe Antonio de’ Medici úr, aki Verginio de Lamentana grófjával jött zsoldosként, száz erős vérttel felszerelt férfival és száz lovas arkebúzossal, mind válogatott emberekkel, akiket Toszkánából vezettek ide. A keresztény táborba érkezett továbbá ezerötszáz magyar, velük négyezerkétszáz német lovas és száz kopjás.

[16] Az ellenség letáborozott és elfoglalta a contrascarpát két bástya előtt, és arra várt, hogy azokat a földdel tegyék egyenlővé és betemessék az árkot. Hogy ezt elérjék, nem is féltek semmitől. Mivel pedig Szinánnak minden erőfeszítése feleslegesnek bizonyult, hogy megszerezze a várost, hacsak nem szerzi meg a [S]ziget[köz]t, elrendelte, hogy szekereken szállítsanak oda Esztergomból negyven bárkát nagyszámú lovassal együtt, mivel a folyót a keresztények tartották ellenőrzés alatt. Ekkor történt, hogy két csausz hátramaradt ötven lovassal, akiket Pálffy megtámadt és levágott, a csauszokat pedig elfogta. Az egyiket halálra sebezték, a másik sértetlen maradt. A táborba hurcolták őket, ahol az épen maradtat kikérdezték a törökök dolgairól. Elmondta, hogy a törökök a tatárok nélkül is több mint százötvenezren vannak, de közülük hetvenezernél kevesebb alkalmas a harcra, és hogy Szinán, akinek ő volt a titkára, egyértelmű megbízást kapott a szultántól, hogy minden módon küzdjön. Ha nem tudna haladást elérni Győr alatt, és sem az egyik, sem a másik fél nem tudna, vissza kellene vonulnia és megosztania a sereget a határon a következő hadjáratra. Ezért Szinánnak ketté kellene vágatnia a negyven bárkát középen, és így nyolcvanat csinálni azokból, hogy hirtelenjében három hidat építhessen, hogy több helyen átkelhessen a szigetre. Ezután megkérdezték a török foglyot, hogy mit tudnak a táborban a keresztény csapatok érkezéséről. Azt válaszolta, hogy nem hiszik el, hanem ez csak egy fogás, hogy a győrieket lelkesítsék, nehogy megadják magukat. O viszont biztosan tudja, hogy a nagy szultán békét akar, de csak ha a császár és valamilyen harmadik számottevő személy kéri tőle, erről Szinán teljes körű felhatalmazással tárgyalhat. Miután ezt a mieink megtudták, nagyobb figyelmet fordítottak a sziget védelmére, és a folyó partján három sáncot építettek ki, de a négy és fél mérföldes hosszúság miatt még megvolt a veszélye, hogy megtámadják őket.

[17] Ezért seregszemlét tartottak augusztus utolsó napján, és megállapították, hogy huszonkilencezer gyalogos és tízezer lovas van ott, és még várják Zrínyi grófot tizenkétezer zsoldossal, Nádasdyt további húszezer horvátországival és Miksa főherceget, akiről azt mondták, hogy úton van tizenkétezer emberrel. A harcosok ekkora számától fellelkesülten a keresztények úgy döntöttek, hogy nagy kitörést hajtanak végre augusztus 28-án. Don Giovanni és del Monte

162