Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)
Tanulmányok - Gerencsér Péter: A „Muskatirossok Várossá”. Az állandó magánhaderő megteremtésének kísérlete a 17. századi Gartán
A „MUSKATIROSSOK VÁROSSÁ” Esterházyak a 18. századtól folyamatosan igyekeztek megnyirbálni a gartaiak jogait, továbbá a 18-19. században az ország területén sok vámszedő helyen megpróbálták kétségbe vonni a gartaiak országos vámmentességét, és a vámtarifák megfizetésére akarták kötelezni őket, az ez ellen tiltakozó helybeliek állandó hivatkozási alapjává vált az 1674-es lipóti kiváltságbővítő oklevél. A már említett gartai bíróláda számos ilyen konfliktusról őrzött meg levelet, melynek kapcsán a gartaiak minduntalan bizonyítékként csatolták a vámfizetési perekhez az uralkodó adta kiváltságlevél hiteles másolatait, vagy legalább utaltak rá.32 Amikor az 1672-es kapuvári urbáriumból személyekre lebontott képet kapunk Gartáról, a korábbiak fényében meglepetésként ér minket, hogy egy már teljesen német településsel találkozunk.33 Ez az összeírás, mely még nem önálló faluközösségként, hanem Kapuvár keretében írta össze Garta lakóit (noha az 1670. évi kiváltságok már lehetővé tették a külön bíróválasztást), a „Muskatirossok Várossá” néven, azaz kifejezetten hadügyi szerepkörben említi a települést. A forrás falurészek említése nélkül „Nap kelet felül Gartán” írja össze a 24 telket, melyek mindegyikét zsellérhelyként (inquilinus) regisztrálja. A néhány évvel korábbi állapotokat tükröző, de szintén 1672-es kimutatás még csak 17 házacskát említett, azaz a bővülés folytatódott. A fiatal község most kezdődő benépesülését mutatja az is, hogy az összeírás rendezőelve nem térbeli, hanem időrendi mintát követ, a házak felépítésének ideje alapján sorolja fel a lakókat. Bár a feljegyzés készítője az első kategóriához nem rendelt semmiféle dátumot, a többi ház összefüggésében kikövetkeztethető, hogy ide azok tartoztak, akik 1672-re már felépítették házaikat. A lakók másik részét a „most épülnek” közösségéhez sorolták, míg a harmadik része a „most fognak épülni” csoportba került, vagyis ők azok voltak, akik még nem kezdtek hozzá azokhoz az építkezésekhez, melyeket az 1670. évi második privilégiumlevél megjegyzése előirányzott. Mindössze négy épület állt már 1672-ben, mindegyik német tulajdonú volt: Gregor Orczt, Hans Schnaider, Sigmond Bold, Hans Pinter.34 Tizenkét fő építkezése volt folyamatban.35 Nyolc muskétás még nem kezdte meg az építkezést.36 Láthatóan a jövevények dominálták a település benépesülését, a tucatnyi már megkezdett házépítésből következően úgy tűnik, vonzó volt a hadi kötelezettség fejében felkínált adókedvezmény. A legszerényebb számítás szerint a népesség 75%-a (18 házhely) volt német, de ha idesoroljuk a három „Német” vezetéknevűt is, az arány felszökik 87%-ra. Azaz Nádasdy halála után Garta voltaképpen teljesen elnémetesedett, miközben korábban még kapuváriak áttelepüléséről/áttelepítéséről esett szó a forrásban. Az újak bizonyosan nem Kapuvárról költöztek ide, mivel az 1660-as és az 1672-es kapuvári urbárium névsorának elemzése szerint nem éltek ott jelentős számban németként azonosítható személyek, és a nevek sem egyeznek. Ténylegesen megvalósult tehát a semmilyen helybeli kötődéssel nem rendelkező „külországiak” migrációja. 32 RMGY GB Leltározatlan, No. 8. 13. 71. RMGY GB TD 2001.1.41., 2001.1.53., 2001.1.56., 2001.1.57. 33 MNL OL 156. Fase. 156. No. 2. pag. 133. 34 Mivel a jegyzéket minden bizonnyal magyar anyanyelvű személy készítette, az eltorzított német nevekből ma már nem minden esetben lehetséges megállapítani az eredeti névváltozatot (ezért az olvasatot az eredeti írásmódhoz képest nem módosítottam). 35 Név szerint: Wolf Jager, Michl [Michael] Pattiantus, Girgh [Georg] Czauniger, Lenhart Siglnintner, Német András, Német Matthias, Róka Adam, Jakab Hollender, Jakab Lakner, Kiss Pál, Mich[a]el Lautner, Gregor Odi. 36 Ök a következők: Andre Trinker, Hans Purger, Német István, Kasper Paczel, Andre[as] Fridrich, Martfin] Aisler, Michel Klauser, Wolff Widemar. 15
