Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)
Forrásközlések - Forrásközlések Bagi Zoltán Péter - Szovák Márton: Ruggerio Fabbarini leírása Győr 1594. évi ostromáról
RUGGERIO FABBARINI LEÍRÁSA GYŐR 1594. ÉVI OSTROMÁRÓL Azonban nem Giovanni de’ Medici gyalogosai érkeztek egyedül Toszkánából a magyarországi hadszíntérre. Fabbarini beszámolójából kiderül, hogy augusztus 15-én megjelent a keresztények táborában Antonio de’ Medici száz vértesével és Virginio de Lamentana gróf száz lovas lövészével. A szerző a győri ostrom eseményeit úgy vetette papírra, hogy az itáliai nemesek és zsoldosok tevékenységét kidomborítsa. Megörökítette Giovanni de’ Medici és del Monte összes hőstettét, bátor helytállását, vezéri képességeit. Fabbarini művét olvasva szinte az az ember érzése, hogy e két személy hősiességén és fellépésén múlott az, hogy egyáltalán szeptember 9-ig a keresztény had kitartott a Szigetközben. Ha a szerző némiképpen túloz is a szerepüket illetően, az más egykorú források alapján vitathatatlan, hogy mindkét vezér a harcok sűrűjében forgolódott és több alkalommal is kockára tette az életét. A szerző azonban nem felejti el megjegyezni más itáliai hadfik jeles tetteit sem. Az augusztus 7-i összecsapással47 kapcsolatban megemlíti, hogy a janicsárokkal folytatott harc során esett el a kiváló zsoldos, Flaminio Francolini da Jesi, Giacomo de’ Medici és egy bizonyos Rocarolo lovag is. Fabbarini a szeptember 9-én lezajlott ütközettel kapcsolatban a hősiesség egyik szép példáját örökítette meg. Eszerint a Dunán átkelt oszmán had sáncai ellen parancsolták egyebek mellett a már említett Antonio de’ Medici vérteseit is, akik emberfeletti erővel harcoltak.48 Parancsnokuk lovát azonban a fara és a nyeregkápa között egy ágyúlövés érte, így a földre esett, ráadásul a hátára úgy, hogy két óráig fel sem bírt kelni. Életét végül egy bizonyos Fabio Gallo da Osmo mentette meg, aki felajánlotta neki saját hátasát. Virginio Orsini pedig zsoldosaival lehetővé tette, hogy az ellenség gyűrűjéből kiszabaduljon. Maga Bracciano hercege is két lövéstől megsebesült a harc során. Az első golyó a gyeplőt tartó kezét, a második pedig az oldalát találta el. Ez utóbbi miatt sokáig halottnak is hitték, ám végül mindkét vezér szerencsésen felgyógyult. A harc ezen szakaszában Giovanni de’ Medici és del Monte a megérkezett gyalogsággal újra rohamra indult és az ellenség sáncára rontott. Ebben a küzdelemben egy bizonyos Otto dal Monte, az egyik kompánia kapitánya és emberei tüntették ki magukat. Elfoglalták az árkok nagy részét, ám mivel nem kaptak támogatást és az oszmán had is túlerőben volt, így kénytelen-kelletlen visszavonultak. Fabbarini, aki szeptember 9-ét követően is az erősségben maradt, fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy Hardegg két alkalommal is elküldte a főherceghez Ottavio Anerleo kapitányt segítségnyújtást és felmentést kérni. A szerző, bár szerényen nem állítja a középpontba saját ténykedését, mégis több alkalommal is említést tesz ezekről. Leírása szerint a hadmérnöki tudást igénylő munkálatokban való jártassága miatt Hardegg elérte, hogy Győrben maradjon és a védelem megerősítésével kapcsolatos tanácskozásokban részt vehessen. Ott találjuk tizenegy másik itáliai lovaggal együtt az augusztus 15-i összecsapásban, majd őt bízták meg azzal szeptember 9-én, hogy a megmaradt 47 Az 1594. évi Fuggerzeitungban fennmaradt egy a győri táborból augusztus 9-én keltezett jelentés, amely szerint erre az összecsapásra az azt megelőző szombaton, azaz augusztus 6-án került sor. ONB Fuggerzeitung Cod. 8967. fok: 469r 48 A vértesek az augusztus 28-i küzdelemben nem vettek részt. Állítólag nem kaptak rá parancsot, így kimaradtak a harcokból. 135
