Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)

Tanulmányok - Bagi Zoltán Péter: A 700 éves emlékmű című dombormű rövid története

A 700 ÉVES EMLÉKMŰ CÍMŰ DOMBORMŰ RÖVID TÖRTÉNETE

A Végrehajtó Bizottság az 1969. szeptember 16-i ülésén újra napirendjére tűzte tehát a dombormű kérdését. A jegyzőkönyv Tájékoztató című rovatában olvashatóak szerint Farkas V. B. elnökhelyettes beszámolt arról, hogy „Végrehajtó Bizottság a 34/1969. V. B. számú határozatával állást foglalt a városközpontban elhelyezendő emlékmű oly formában történő kivitelezése mellett, hogy azon az 1271. évi városalapítás, illetve a városjog megadása, valamint az 1971. évi jubileumi év jelentős eseménye örökíttessék meg”.26 Az ügyben „Cziglényi elvtársék eljártak a Képző- és Iparművészeti Lektorátusnál”.27 Majd Farkas azt is megjegyezte, hogy a felkért zsűri a témának megfelelően az emlékmű kivitelezésével Mikust, az építészi teendők kivitelezésével Fátayt bízta meg. A Végrehajtó Bizottság ezt a 136/1969 V. B. számú határozatában tudomásul vette. Az ügy felelősének Farkast, míg elkészítési határidőnek 1970. december 1-ét jelölte ki.28 Az alkotás elkészült terveinek megtekintésére pedig a V. B. elnökhelyettese személyesen kívánt Budapestre utazni.29

A SZOBRÁSZMŰVÉSZ, MlKUS SÁNDOR

Ezen a ponton érdemes megszakítanunk a dombormű keletkezésének történetét, de csak azért, hogy bemutassuk a szobrászművészt. Mikus Sándor 1903. augusztus 11-én született Sződön. Apja ott dolgozott erdőőrként, majd Újpesten lett gyári munkás, aki szerény körülmények között nevelte öt gyermekét. A későbbi híres szobrászművész állandó munkát 1924-ben kapott, amikor az Újpesti Egyesült Izzóban alkalmazták, mint műszerészt. Már ott autodidaktaként rajzolt és karikatúrákat készített, amelyekkel nagy tetszést aratott. Nemsokára a Lehel úti szabadiskolában kezdett megismerkedni a szobrászattal. Első saját műve az 1927-ben elkészült Öreganyám című alkotás volt. Pfeifer Ignác volt műegyetemi tanárnak, az Egyesült Izzó kutatólaboratóriuma főmérnökének mutatta meg alkotását, aki mecénásként támogatta Mikust. Fiat hónapra havi száz pengőt ajánlott fel neki, amely összeget végül öt évig folyósította a számára. Mikus így felmondott és Firenzébe utazott. Egészen 1930-ig dolgozott Olaszországban és az azévi Velencei Biennálén is szerepelt egy fiúportréval. Magyarországon 1932 áprilisában lépett a nagyközönség elé az Ernst Múzeum 129. csoportkiállításán. A katalógusban Lázár Béla így méltatta műveit: „Embertitkok formába zárása ... csupa statika, de csak kívülről, belül fojtott tűz lappang, mely életet ad az anyagnak. A szobrászi látásra való törekvés tipikus példája.”30

Mikus 1933-tól rendszeresen szerepelt a Műcsarnokban a nagy nemzeti kiállításokon. A Fésülködő nő című kisplasztikáját kiállították a New York-i Világkiállításon is. Az őt méltató művészettörténészek szerint első korszaka 1941-ben lezárult. Farkas Zoltán így írt ekkor a

503. 96. d. 7925-2/1969.

26 GyMJVL Győr Megyei jogú Város Tanácsának iratai Győr Megyei Jogú Város Végrehajtó Bizottságának jegyzőkönyvei XXIII. 102. a. 73. k. 11.

27 GyMJVL Győr Megyei Jogú Város Tanácsának iratai Győr Megyei Jogú Város Végrehajtó Bizottságának jegyzőkönyvei XXIII. 102. a. 73. k. Gyorsírói feljegyzés 10.

28 GyMJVL Győr Megyei Jogú Város Tanácsának iratai Győr Megyei Jogú Város Végrehajtó Bizottságának jegyzőkönyvei XXIII. 102. a. 73. k. 11-12.

29 GyMJVL Győr Megyei Jogú Város Tanácsának iratai Győr Megyei Jogú Város Végrehajtó Bizottságának jegyzőkönyvei XXIII. 102. a. 73. k. Gyorsírói feljegyzés 11.

30 Szíj 1977.

119