Levéltári források Győr első világháborús éveiből II. 1917-1918 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 42/2020 (Győr, 2020)
Szociális viszonyok, társadalmi feszültségek
SZOCIÁLIS VISZONYOK, ÉS TÁRSADALMI FESZÜLTSÉGEK A magyar tisztviselő kar, beleértve a kötött javadalmazású alkalmazottak minden körét, a történelmi idők magaslatára emelkedett, amikor vigasztalan anyagi helyzetében is erejének teljes megfeszítésével dolgozott, s törhetetlen kitartással vitte bele munkájának, tehetségének és munkabírásának legjavát abba a nagy küzdelembe, amely hivatva lesz a nemzet boldogabb jövőjét megalapozni. A kétéves háborúnak önmegtartóztatással, de szívesen és lelkesedéssel viselt bajai a kötött javadalmazású alkalmazottak vállaira zúdultak a legsúlyosabb teherrel. Hagyományos szerénységgel és megadással vállaltuk és vittük a terheket, amíg csak a magunk személyéről, vagy családunkról volt szó. De már elérkeztünk addig a határig, ahol a fogyatékos táplálkozás, a ruházkodás pótlásának elmaradása, az élet, az anyagi gondok ezernyi bajai megőrlik a munka erejét, használhatatlanná teszik a tisztviselő tehetségét és megemésztik munkabírását. Eljutottunk tehát oda, ahol nyilvánvalóvá válik, hogy segítő forrásaink elapadtak, erőnk kimerült, a harcot tovább folytatni nem tudjuk. Ebben a helyzetben a közszolgálati alkalmazottak osztályérdeke a nemzeti érdek magasságába emelkedik, s az egyetemes nemzeti és emberi célok és érdekek magaslatára emelkedve, úgy érezzük kötelességünk Nagyméltóságod tudomására adni, hogy a két éves háború nagy küzdelmeinek tovább folytatásához és eredményes befejezéséhez szükséges erő feltételeit és anyagi eszközeit az államnak kötelessége nyújtania, mert a közszolgálati alkalmazottak családjuk és életük fenntartásához szükséges erőt máshonnan nem meríthetnek. Igazunk teljes tudatában őszintén és rideg valóság erejével világosítjuk fel Nagyméltóságodat, hogy a segítésnek javasolt mértéke még arra sem elegendő, hogy közszolgálati alkalmazottak a drágaság elviselhetetlen méretei között az életfenntartás első rendű fogyasztási cikkeit megszerezzék. Értésére adjuk Nagyméltóságodnak, hogy a segítésnek alacsony mértéke eddig csak évekre kiható, de talán még kiheverhető bajok közé sodorta a közszolgálati alkalmazottakat, a nagyobb segítésnek további elmaradása azonban már teljes kimerülésüket és végleges pusztulásukat fogja előidézni. Nagyméltóságod és a törvényhozás bölcsessége és akaratereje akadályozhatja meg a nemzet egyik fenntartó osztályának lejtőre jutását.” A nagyszabású mozgalom eredménye lett, hogy a kormány módosította a javaslatot, s az 1916. évi XXV.tc.64 a kisebb fizetési osztály felé emelkedő 25, 30 és 35%-os segítséget állapított meg. A segítésnek ez a mértéke még az 1916. év drágasági viszonyai mellett sem elégítette ki az égető szükséget, annál kevésbé biztosíthatta az 1917. évnek várható és bekövetkezett drágasága mellett az életfenntartás legfelső és parancsolóan szükséges eszközeit. Ám a bizonyosság mellett is belenyugodott a magyar közszolgálati alkalmazottak kara a kormány újabb javaslatába és a törvényhozásának akaratába. Ismét elővette elkoptatott s védekezésre már-már alig alkalmas fegyverét, a „lemondást” és az „igények megszorítását”, s további legkisebb, s ezért jogos kívánságait leszerelte. Megkísérelte a lehetetlent, amiről maga is tudta előre, hogy megküzdeni vele nem bír. Sajnos, az idők folyása, a fantasztikus magasságra csapó drágaság a közszolgálati alkalmazottak szerény mértékű kívánságainak és felfüggesztett követeléseinek adott igazat. 64 1916. évi XXV. törvénycikk a közszolgálati alkalmazottak újabb háborús segélyéről. 45
