Levéltári források Győr első világháborús éveiből II. 1917-1918 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 42/2020 (Győr, 2020)
Tartalomjegyzék
GYŐR AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTOLSÓ KÉT ÉVÉBEN olvasni a közgyűlési jegyzőkönyvet, miszerint „a közgyűlés tekintve, hogy a már úgyszólván állandóvá vált gyűjtésben kimerült közönség körében az újabb gyűjtés eredményre nem vezetne, annak megváltásául a hazatérő hadifoglyok gyámolítására a tartalékalapból háborús célokra kihasított 20000 korona terhére 500 korona, azaz ötszáz koronát megszavaz”}1 A város gondoskodása, szociális szerepvállalása a lehetőségekhez képest példaértékű számított, amit a kötetben közreadott források is erősítenek. Érdemes kiemelni a betegszállító tűzoltók kérvényét, akik külön hangsúlyozták, hogy munkájuk végzése közben a sérült katonák elesettségét, kiszolgáltatottságát igyekeztek a lakosság előtt a lehető legkevésbé láttatni, ezzel is védve önbecsülésüket.27 28 Említhetjük továbbá a Segítő Iroda megszervezésével és vezetésével megbízott Éberth Géza jelentését, aki a nagyobb szervezeti önállóság és több munkatárs ügyében szólalt fel,29 de utalhatunk az alapítványi felajánlások hosszú sorára is. A háború utolsó két évében a polgári menekültek által okozott nyomás enyhült - talán egyedül ez volt az a szegmens, amiben nem súlyosbodott a helyzet 1916-hoz képest. 1917 első hónapjaiban - a Románia feletti győzelem után - az erdélyi menekültek túlnyomó része már visszatért szülőföldjére. Amint a források beszámolnak róla, a korábbi 3 ezer főt meghaladó létszám 100—200 fő közé apadt és döntően dél-erdélyi menekültek tartózkodtak még a városban. A tavaszi hónapokra ez a szám tovább csökkent. A galíciai menekültek jelenléte pedig — a források alapján — nem kimutatható. A világégés utolsó hónapjaiban ellenben egy új egészségügyi kihívással találta magát szemben a városvezetés. A kimerülés jeleként értékelhető, hogy a hátországi társadalom nehézségei ellenére a korábbi években nem lépett fel jelentős egészségügyi válsághelyzet, ám a spanyolnátha 1918 őszén számottevő pusztítást okozott. 1918. szeptember és október hónapban - a fokozódó szigorítások ellenére - megugrott a halálozások száma, a városban megközelítőleg 350 halálos áldozatot követelt a járvány.30 A város csak a társadalmi távolságtartás szabályozása révén tudott javulást elérni az ellátási nehézségek miatt mindennapossá vált sorbaállások idején.31 A totális háború, a vele együtt járó és a hátországot súlyosan érintő „anyagháború”, mind-mind új jelenség, változás volt, mely olyan társadalmi folyamatokat indukált, amire korábban nem akadt példa. A történészek többsége fordulópontként tekint a világégésre — és nem kizárólag a hadi események okán. A „boldog békeévek”, polgári korszak lezárásaként, a század alapkatasztrófájaként közelítik meg. A közzétett források reményeink szerint felvillantják, hogy valóban korszakhatárként húzható meg a háború - a több évtizedes fejlődését követően az ország és benne a város új szakaszba lépett. A kötet hat tematikus fejezetbe rendezi a válogatott forrásokat, az egyes fejezeteken belül időrendi sorrend érvényesül. A szemelvények válogatásánál törekedtünk arra, hogy 27 38. számú forrás 28 15. számú forrás 29 27. számú forrás 30 Torma 2016. 186. 31 41. és 42. számú forrás 15
