Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Horváth József: A kiskorú árvákról való gondoskodás a 17-18. századi Győrben
A KISKORÚ ÁRVÁKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS A I7-18. SZÁZADI GYŐRBEN előtt a Rábca folyó felől maradt utána egy ház, mely két szobából, valamint egy-egy konyhából és kamarából áll; tartozik hozzá egy-egy istálló, szín, pajta, és van mellette egy gyümölcsöskert is. Emellett pontos leltárt kapunk különböző dűlőkben lévő földjeiről, illetve szőlőiről, valamint az egyes helyiségek berendezéséről is. Tételesen felsorolja például 18 kötetből álló könyvtárát, a végén megjegyezve még azt is: „Ezen Könyvek pedigh nagyobb részint óvéttak, és Szakadozottak”.81 Kiderül továbbá e dokumentumból, hogy ezen javakat Fekete Imre - legalább hat évvel korábban bekövetkezett (!) - halála után özvegye, Bognár Zsuzsanna örökölte két kiskorú gyermekével, Andrással és Rozinával együtt. Az özvegy azután férjhez ment Tóth Sándorhoz, aki vállalta a kiskorú gyermekek feletti gyámságot, valamint az örökségüket képező földek művelését, miként az ingatlanok karbantartását is. A pontos leltár felvételére 1746-ban valószínűleg azért került sor, mert az árvák több személynek —feltehetően rokonoknak is, hiszen Bognár, illetve Fekete nevezetű is akad közöttük — tartoznak, talán éppen az örökölt földek, illetve szőlők művelése kapcsán felmerült kiadásokkal. A Fekete-árvák hagyatéki iratai között fennmaradt másik dokumentumot 1753. március 21-én keltezték; Sőmberger Károly szolgabíró és Szemethy János vármegyei esküdt ekkor készítettek újabb összeírást az árvák vagyonáról. Ennek bevezetőjéből megtudjuk, hogy Bognár Zsuzsanna asszony első férjétől, Fekete Imre újvárosi kapitánytól született két gyermekének, Andrásnak és Rozinának eddig az ő második férje, Tóth Sándor volt a gyámja. Most azonban Tóth Sándor azzal kereste meg őket, hogy mivel kereskedő ember lévén az esztendő nagyobb részét a városon kívül, „messze földön” kénytelen tölteni, és nem szeretné, ha a gyermekek között zűrzavar és háborúság támadna, szeretne lemondani a gyámsággal járó feladatokról. Döntéséhez valószínűleg jelentős mértékben hozzájárult az a tény is, hogy - mint elmondta — az ifjú engedetlen „és eőtet Mostoháját máris sok boszuval illető”. Ezért kéri, fogadják el lemondását és kérjenek fel más tutort, akinek ő pontos elszámolás mellett az árvák vagyonát átadhatja. Végül több megkeresett rokon elutasító válasza után Bognár Pál - a gyermekek édesanyjának testvére - vállalta magára „Ottsének Nemes Fekete András Iffjunak Tutor- és Curatorságát”; míg „Az Leányzónak” édesanyja lett a gondviselője. Emiatt került sor a pontos elszámolásra az eddigi gyámmal, Tóth Sándorral, ezért írták össze az árvák nevelésére fordított kiadásokat ugyanúgy, miként a földek és szőlők művelésének költségeit; egyúttal megtörtént az öröklött vagyontárgyak tételes felosztása is a két gyermek között, hogy azokra a továbbiakban a fiú esetében az új gyám, míg a lány javaira az édesanya viseljen gondot. Végezetül Tanulmányomban a 17-18. századi Győrben árvaságra jutott kiskorú gyermekek sorsát kívántam röviden bemutatni. A két évszázad fontosabb jellemzőit összevetve láthattuk, hogy az 1715. évi 68. te. jelentős változást hozott a kiskorú árvák sorsának kezelésében; a gyámok rendszeressé tett elszámoltatásával — és annak pontos dokumentálásával — egyúttal egy olyan forrásbázist hagyott hátra a témakör kutatóinak, melynek alaposabb kiaknázása a további kutatások feladata lesz! 81 Könyvtáráról részletesebben ld. Horváth 2017b. 75
