Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Horváth József: A kiskorú árvákról való gondoskodás a 17-18. századi Győrben
A KISKORÚ ÁRVÁKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS A 17-18. SZÁZADI GYŐRBEN Illos István özvegye, nemes Ziday Erzsébet 1732-ben — valószínűleg február elején - bekövetkezett halálakor hat kiskorú árvát hagyott hátra; hátramaradt javainak jegyzékét Meszlényi János Győr vármegyei alispán utasítására írták össze. Ebből megtudjuk, hogy a legöregebb árva, Éva Kovácsics István gyámsága alá került; Julinka gyámja Szőnyi Istvánná lett; a sorban harmadik Terézia Benda Mihályhoz, az őt követő Kata Balaskó Imréhez került; Károly gondozója Mlinarics Adám lett; míg a legkisebb árvát, Mariandl-t (azaz Mária Annát) az Újvárosban lakozó Persai Mátyásné vette gondozásba. A gyermekek tartására esztendőnként 30-30 forintot kapott mindegyik gyám; az árvák vagyonának kezelője nemes Naszvady Mátyás lett. Jelen esetben tehát, mivel nem készült végrendelet, és — mindkét szülő elhalván — törvényes gyám sem jöhetett számításba, a gyámság harmadik lehetséges esetével, az ún. rendelt gyámsággal (tutela dativa) találkozhatunk.68 Az a tény, hogy erről az alispán rendelkezett, pontosan megfelel az 1715. évi 68. te. előírásainak.69 70 Az időpont pedig azért érdemes figyelmünkre, mert bizonyítja, hogy 1732-ben már Győrött is külön személyt jelöltek ki az árvák vagyonának kezelésére. Ez összhangban van más városok gyakorlatával; Fehérváron például 1729-től működött árvaszámadóú0 Az Illos-árvák 1732. február 25-én kerültek gyámság alá; a gyámoknak ezért először egy év múlva, 1733. február 24-én kellett elszámolniuk — majd ezt követően évente, február végén készült a részletes elszámolás. Az iratcsomó 1737-ig őrizte meg ezeket az értékes dokumentumokat, melyekben együttesen több ezer tételben írták össze az árvákkal kapcsolatosan felmerült kiadásokat. Az éves összegzéseket jól kiegészítik a nagy mennyiségben fennmaradt elismervények, melyekből 102 darabot számoltam össze. A hatalmas mennyiségű irat számos elemzési lehetőséget kínál a kutatónak, melyek közül az alábbiakban csupán néhányat emelhetek ki. Ha az éves összesítésekben szereplő tételeket alaposabb vizsgálat alá vesszük, láthatjuk, hogy azok nagyobb része az árvák ruházatával kapcsolatos; de ezt mutatják a fennmaradt elismervények is. Hrabovecz Szabó Andrásnak az árvák számára 1736-ban végzett munkáit összesítő elismervénye például azt mutatja, hogy az esztendő során Julinka és Trézsi számára 4—4, „Kadli” (azaz Károly) részére 3, míg „a kicsinek” 2 alkalommal végzett munkát, melyekért együttesen 5 forintot és 55 dénárt számolt fel. Károlynak egy-egy kék dolmányt, illetve nadrágot varrt, egyet pedig javított; míg a lányok esetében főként szoknyák varrása, igazítása, foltozása képezte a munka tárgyát. Holenda György szűcsmester 1734-ben Teréziának egy új zöld mentét bélelt, Károly és Julinka részére pedig foltozott egyet-egyet; összesen 16 forintot fizettek a gyámok mindezért. A lányoknak gyakran volt szükségük egy-egy harisnyára, kendőre, keszkenőre, vagy éppen kesztyűre; míg Károly esetében egy-egy új csizma varratása, illetve a meglévők javítása, esetenként „patkolása” jelentett komolyabb kiadást. Jó néhány tételt találhatunk ruhaanyagok vagy kiegészítők vásárlására is: házi vászon, bársony, gyolcs, selyem vagy kamuka vásárlása ugyanúgy többször előfordul, mint pántlikáé, zsinóré, cérnáé vagy éppen gombostűé. 68 Vö. Csizmadia—Kovács—Asztalos 1975. 291. 69 Csizmadia-Kovács—Asztalos 1975. 292. 70 Kállay 1996. 588. 69
