Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)

Tanulmányok - Horváth József: A kiskorú árvákról való gondoskodás a 17-18. századi Győrben

A KISKORÚ ÁRVÁKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS A I7-18. SZÁZADI GYŐRBEN kösök között ne legyen veszekedés, perpatvar. Ha volt kiskorú gyermeke, úgy a róla való gondoskodás kiemelt szerepet kap rendelkezései között. Hogy ezt hogyan remélte biztosítani, abban nagy szerepe volt családi körülményeinek is. A legkönnyebb helyzetben a házasságban élő végrendelkező volt e tekintetben, hi­szen ő bízhatott abban, hogy túlélő házastársa gondot tud majd viselni - mint azok természetes gyámja — hátramaradó közös gyermekeikre. Ezt sokan annyira természe­tesnek tekintették, hogy le sem írták. Ha igen, úgy egyrészt azt fogalmazzák meg, hogy lehetőségeihez képest tartsa őket jól, de még inkább azt, hogy ha majd annak ideje el­jön, tisztességesen házasítsák ki őket. Ahogy például Komáromi István sajkás főhadnagy 1613-ban megfogalmazta: a lányokat felesége tartsa úgy, amint szegény özvegyasszonytól lehet; ha pedig Isten szerencsét parancsol nekik, házasítsa ki őket tisztességesen.10 Előfordulnak olyan esetek is, amikor a testáló a házastársát bízza ugyan meg a hát­ramaradó árvák további gondozásával, de tesz néhány kikötést is. Ezek leginkább arra az esetre vonatkoznak, ha az özvegy újra megházasodna. Jó példa erre Raicz Mészáros István 1695. szeptember 12-én kelt utolsó rendelése, melynek 14 számozott tétele - né­hány kegyes hagyományt leszámítva — a felesége, Pap Erzsébet, valamint két kiskorú fia, Andris és Istók közötti osztozás tételes rögzítése. A feleségével közösen épített háznak például a fele feleségét illeti, másik felén két fia osztozzon, hozzátéve azonban azt is: „Holott ezeket Isten O Szent Fölsége idétlen korokban magtalanul az árnyékvilágbul kiszóllétaná, osztályos atyámfiaira szállyon”. Ugyanilyen feltételekkel rendeli Újvárosban lévő szántóföldjeit, az újvárosi majort, valamint néhány további vagyontárgyát is felosz­tani. Majd a testamentum 13. pontjában így rendelkezik: „Fiacskáimnak gondgya viselé­sét és tutorságát kevés javacskájokkal együtt bízom és hagyom házastársomra míg férhez nem megyen, és jóllehet azután sem kételkedném Istenes gondviselésében és anyaságá­ban, mindazonáltal tartván ne talán ollyan emberhez talállyon menny férhez, hogy se azoké­­val, se pedig magáéval ne bírjon-, azért hagyom férhez menetele után, és szeretettel kérem is az én nagy jóakaró, s megbízott Szomszéd Uramat Káldi Györgyöt, úgy hogy azontúl két vagy három emberséges emberek jelen léteiében Árváim joszágirul inventariumot csinálván, vegye mind magokat, mind kevés jószágokat kezéhez, s pénzeket emberséges embernek adgya interesre és nevelésre”.11 Raicz Mészáros István rendeléséből egyértelműen kitűnik, hogy feleségében teljességgel megbízik; tart viszont attól, hogy özvegyének esetleges új­­raházasodását követően az új férj nem visel majd kellően gondot az árvákra, és nem ke­zeli körültekintően örökségüket. E végrendelet további érdekessége, hogy van egy 1695. december 23-án rögzített toldaléka is: erre azért volt szükség, mert az özvegy számára nem volt egyértelmű elhalt férjének rendelésében az, hogy mikor szállnak az osztályos atyafiakra az említett javak. A testamentum egykori tanúi e záradékban rögzítik: ők úgy értelmezték és értelmezik ezt a rendelést, hogy az özvegyet éltében nem zaklathatják az atyafiak akkor sem, ha a gyermekek kiskorúként meghalnának - vagyis csak az özvegy halála után lépnek életbe ezek a rendelések.12 10 Horváth 1995. 46. 11 Horváth 1997. 182-183. (A dőlttel szedett részek betűhív közlések.) 12 Horváth 1997. 184. 59

Next

/
Thumbnails
Contents